El lehet fogadni azt egy embernek hogy senkinek sem fog tetszeni?

Van egy mondás: egy férfi számára az élet 30 évesen kezdődik.

Amiben persze van némi felszínes túlzás; de én magam is azt látom, hogy mióta a harmadik X-ben járok, mindig van valaki, aki szívesen velem lenne. Holott huszonévesen finoman szólva sem voltam ennyire sikeres.

Az élet pedig jobb esetben 80-90 évig tart. Ebből ha eltelt 30, még van kétszer annyi, amit alakíthatsz úgy is, hogy fantasztikus legyen.

Aligha van olyan ember a világon, aki senkinek sem tetszik. A férfiaknak nagyon könnyű a kinézetén változtatni, és most nem arra gondolok, hogy gyúrd ki magad, arra nincs szükség ahhoz hogy találj magadnak valakit. Egy jó frizura, menő szakáll (esetleg), divatos ruhák, önbizalomnövelés és tuti a siker.

De igazából az is bőven elég lenne, ha az önértékeléseden és a hozzáállásádon javítanál. Az önbizalmadat úgy tudod növelni, ha tudatos ugrasz bele olyan szituációkba, amiktől félsz. Ha látod, hogy megtudod állni a helyed bárhol (mert megtudod) akkor rájössz, hogy a párkeresés nem akkora kihívás, mint eddig hitted.

Nekem 17 évesen sem volt es 25 évesen sem lett könnyebb pàrt talàlni. Miközben mindenkit "vàr otthon" vmilyen pasi engem "senki".

Szoval en idösen sem sirnam ezt vissza.

Te sem talàltàl fiatalon senkit ergo nem is értem a kirohanast. Miert hiszed azt idösen hogy fiatalon könnyebb lett volna? Nem az.

Pont neked kene tudni.

En amugy leengedtem a lécet adtam màr tajszolasos parasztoknak is esélyt. Semmivel sem jobbak.

Aki ezt irta hogy ne modelleket keress arra ertettem. A legrondabb ember sem különb.