Hogy lehet úgy élni, ha se a karrier, se a magánélet nem jött össze, és már esély sincs rá?

Van, aki önként dönt így. Se család, se munka, másban fedezi fel az élet szépségeit. Nekem ilyen szempontból példakép a zempléni kövesember:

https://www.youtube.com/watch?v=rmVfG1j8GZo&t=1s

https://www.youtube.com/watch?v=k11D9Q4Wp-4&t=1s

,,De igazi érzelmeket sosem fogsz megélni. Csupán azt fogod majd tapasztalni hogy a pénz miatt szeretnek,mivel jól keresel. Innen pedig egyenes út a boldogtalansághoz."

Az első pár mondatod után kételkedtem volna, de ez alapján már nem.

Saját tapasztalat: mindig is én voltam a legjobb tanuló az iskolánkban (megyeszékhely, az egyik legjobb gimi), mindenki büszke volt rám, a város legjobb gimiseinél jobb érettségiket írtam, nagyon sok versenyre is jártam. Orvosira mentem, de 2,5 év kínszenvedés után ott hagytam. Ez alatt az évek alatt és a passzív félévem alatt én voltam a család szégyene, akinek valami az életben egyszer nem jött össze, a ,,csődtömeg". Hiába ott volt mögöttem a szorgalmas, dicső múlt, ami engem igazolt, hogy én márpedig nem vagyok csődtömeg, mégis annak tartottak. Majd másik szakra jöttem, itt már én vagyok az egyik dobogós az évfolyamban. Most már büszkék rám, meg mondják, hogy ,,még jó, hogy 5-öst kaptál, hát te nagyon ügyes vagy!". Olyan, mintha sose szerettek volna igazán :(

"A boldogság ellentétes az emberi természettel."

Csak a prolikéval, a prollantyúk szeretnek szenvedni.