Ti mit csinálnátok a helyemben, ha ilyen állapotban lennétek?

Értelmesnek tűnsz a nyomorodhoz képest, talán van kiút. Ha van kedved erről még beszélgetni, írj.

23l

"Persze tudom, hogy van olyan akinek sokkal rosszabb a helyzete, betegségek stb."

És sokan ebben a sokkal rosszabb helyzetben sincsenek ilyen állapotban, mint te, hanem tudnak pozitívak, vidámak, boldogok lenni. Ez annyit jelent, hogy ha ugyanebben a helyzetben lennél, de más lenne a mentalitásod, akkor nem ennyire borúsan látnád a dolgokat, így alapból jobban éreznéd magad és tudnál is tenni azért, hogy jobb legyen. Konklúzió: nem kell mást tenned, mint megváltoztatnod a mentalitásod.

Az a baj, hogy ezt megtenni nem egyszerűbb, mint gyorsan kitanulni egy olyan szakmát, ami érdekel és jól fizető munkát kapsz vele, meg gyorsan találni magadnak egy csinos csajt, aki elfeledteti veled azt a lányt, meg gyorsan találni magad mellé embereket, akiket (igazi) barátoknak hívhatsz.

"...az élet ezen részén is egy csődtömeg vagyok."

Avagy úgy látod magad több meghatározó területen, mintha csődtömeg lennél. Nem vitatom, lehet, hogy valóban csődtömeg vagy, de azt biztosan tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy mindig is csődtömeg leszel. Illetve aki így gondolkodik, az jellemzően fenntartja magának a "csődtömeg" állapotot, amíg valami külső erő ki nem zökkenti őt ebből. De nem kell fenntartanod magadnak ezt az állapotot, magad is tudsz tenni ellene (csak ez sem könnyű persze).

"Az öngyilkosság is megfordult már többször is a fejemben"

Ami ijesztőnek tűnhet sokaknak, de akinek borzasztó az élete, annak szinte már megváltás lehet. Te még nem tartasz ott, hiszen azt írtad, hogy "egyenlőre még nem gondoltam rá annyira komolyan."

Szeretném, ha látnád, miért olyan "jó" az az öngyilkosság: megszabadít a szenvedéstől.

Van egy jobb (életbarátabb) módszer, ez pedig az, ha lemondasz azokról a dolgokról, amik a szenvedésedet okozzák. Ha nincsenek kényszerek az életedben, amik a stresszt, nyűglődést, nehézségeket okozzák, akkor az általuk létrejött stressz, nehézségek, nyűglődés megszűnik. Ennek az az ára, hogy feladsz az életedben dolgokat. Öngyilkosság esetén az életedet áldozod fel azért, hogy mindent megszüntess, itt viszont nem beszélünk semmilyen végleges, visszafordíthatatlan döntésről:

ha lemondasz arról, hogy a közeljövőben barátnőd legyen, ha lemondasz egy esetleges jól (vagy nem rosszul) fizető munkáról, és ezáltal a kényelmes anyagi dolgokról is, akkor a kényszereket és azok leterhelő voltát is megszüntetheted. Nem használsz el rengeted kognitív energiát a stresszeléssel, a negatív gondolatok éltetésével, a sötét vízióid építésével, hanem ezeket magad építésére használhatod, és ha sikerül valami belső nyugalmat, biztos alapot építened, akkor mindent, amiről előzőleg lemondtál, visszaveheted a terveid közé.

Az, hogy kimássz ebből a csődállapotból, valamiféle lelki stabilitást követel, ami úgy néz ki, hogy nálad nincs meg.

Ha valahol olyat írtam, ami nagyon nem igaz rád, vagy máshogy látod a világot, ne ítélj el, de az írásod alapján nekem ennyi jött le.

Lenne pár kérdésem:

Most fejezted be a tanulmányaidat? Megteheted, hogy ne dolgozz a közeljövőben? Ha nem, akkor megteheted, hogy (nagyon) keveset keress?

Lenne valaki, akivel nyíltan beszélhetnél ezekről, amiket leírtál? Ha igen, tudnál vele beszélni? (azért kérdezem, mert olyan, mintha nagyon nehezen engednéd közel magadhoz az embereket)

Pár tanács:

Próbálj segítséget kérni. Gondolom ez a kérdés is egy segítségkérés, de az internet népe eléggé alkalmatlan a segítésre, meg elég személytelen is, ha van lehetőséged személyesen beszélni valakivel, az sokkal hasznosabb is lehet, főleg, ha esetleg van lehetőséged egy pszichológussal beszélni, de akár valamilyen lelkisegély vonalat is kipróbálhatsz, már ott is "szakértőbbek" az emberek, mint itt, a gyakorin. Bár gondolom ez is a szorongáskeltő része az életednek...

Bocsi, ha esetleg sértő lettem volna, vagy túl bizalmaskodó, remélem, sikerül javítanod a helyzeteden.

A helyedben pszichológushoz fordulnék.

A helyedben leállnék a piálással.Azonnal.Idővel úgyis többre/gyakrabban lesz rá szükséged. A helyedben képeztetném magam,hogy legyen valami normális munkám.A helyedben leszakadnék a netről,mielőtt egy komplexusos tizenéves még jobban lehúzna.(életképtelen vagy,beee) De én nem vagyok a helyedben.Olyan életed lesz,amilyet teremtesz magadnak.

#3-as vagyok.

Nem az a gond,hogy sörözöl.Te mondtad,hogy ez a napod fénypontja.Na,ezt tartom aggasztónak.Minden függőség kicsiben kezdődik.Persze a te életed,a te döntésed.

Saját magadnak kell(ene) megfelelned,a többiek másodlagosak.Úgy sejtem,ez a fő problémád.

A lényeg az első mondatom volt,keress pszichológust.Segítséget kérni nem szégyen.

Ennyit tudtam segíteni.A folytatás rajtad múlik.

#2-es vagyok

Valóban aggasztó, hogy a sörözésed a nap fénypontja, mert ha ebbe tudsz csak menekülni a gondok elől, akkor a helyzeted romlásával egyből a pia lesz az első gondolat majd, és ez megint csak lefele vezet.

Ami fontos lehetne, hogy kiváltsd a piát valamivel, ami hasonlóképpen hoz pár jó, gondtalan órát, és még mellé konstruktív is. Írtad, hogy a történelmet és a magyart szeretted, ezzel ha nem is tudsz a munka világában érvényesülni, a saját kedvtelésedre időzhetsz ilyen területeken.

A munka ügyében: utánanéznék, hogy szaktudás nélkül (már ha ez a helyzet) milyen állások vannak, tényleg nyitottan mindenre, és mindet összeírnám, amire egy kicsi esélyt is látok. Az fizetést nem nézném, éppen azért, mert nem ezt az állást választanám hátralevő életemre, csak valahol el akarnám kezdeni.

Ilyen állások nem csak gyárbeli betanított munkák lehetnek, meglepő munkákat lehet találni, amik távol állnak a hétköznapi emberek munka-fogalmától, de attól még kapsz érte valamennyi pénzt. Persze az ilyenekbe nem fogsz csak úgy belefutni, erőteljes kutatómunkát kell végezni, hogy mindenféle területen keresgélj állások után, de a net erre alkalmas, és ha van időd, akkor van lehetőséged is. Persze ilyen munkákat esélyesebben találsz egy legalább megyei szintű városban, mint egy 1500 fős faluban, de próbálkozni lehet. Ja és nem kell rágörcsölnöd, mivel a szüleid jelenleg még nem akarnak nyaggatni nagyon, hogy keress állást, de már tennél valami lépést ezügyben magadtól.

Arra gondolj, hogy ha találsz egyet, ami olyan, hogy nem esel pánikba a gondolattól, hogy azt a munkát kellene csinálnod, az már jó.

Ha találsz egy munkát, ami nem álommunka, de nem is készít ki fizikailag és nem öli meg a lelked, akkor nem bsztatnak már azzal, hogy legyen meg az "egzisztenciád", lesz valami kereseted, és "ingyenélésmentesen" foglalkozhatsz olyan dolgokkal, amik érdekelnek, és képezheted magad nyugodt körülmények között, hogy egy esetleges jobb munkát meg tudj szerezni.

Ami az "egészséges életmód", "karrier", "edzés" stb. szavakat illeti: ezeknek csak úgy van értelmük, ha nem elvárásokként jelennek meg az életedben, hanem saját igényként. Vagyis:

építsd a karriered ≠ legyen olyan állásod, ami sokat fizet és megbecsüléssel jár

építsd a karriered = legyen olyan állásod, ami elegendőt fizet és a végzése örömmel jár

egészséges életmód ≠ csak biocuccokat egyél, ne fogyassz alkoholt meg drogokat, ne dohányozz stb.

egészséges életmód = értelmes kaját egyél, azt is mértékkel, ne hagyd, hogy függőségeid alakuljanak ki

edzés ≠ gyúrd ki magad, hogy minden csajnak tetsszél

edzés = legyél fitt, érezd jól magad a testedben.

Most nem azt akarom írni, hogy így kell értelmezni ezeket, hanem azt, hogy teljes képmutatásra, önámításra és önigazolásra építve hirdetik ezeket az emberek, semmit sem értve a lényegükből. Ennek ellenére van értelmük, nem szerencsés figyelmen kívül hagyni ezeket.

Ami még fontos lehetne számodra, ha találnál magadnak valamilyen támaszt. Elsősorban emberekre gondolok, barátokra, akik azzal segítik a mentális jólétedet, hogy velük vagy, de egy pszichológus sem árthat (illetve igen, ha pszichológust keresel, jól válaszd meg), de akár valamilyen vallásos ember is segíthet neked, egy olyan, akinek nem a hittérítés a mániája (kerüld a fanatikusokat), hanem az embereken való segítés motiválja.