Imádok megfigyelni másokat! 😏 Miért van az, hogy jobban érdekel mások élete, mint a sajátomé?

Az én hajlamom is hasonló - alapból empatikus és érdeklődő vagyok, de arra már kevés erőt fordítok, hogy én is érdekes legyek. “Nagylelkűen” lemondok róla, hogy résztvevő legyek sokszor és és megelégszem a szemlélő szerepével.

Csakogy van ebben egy komoly csapda. Más embereknek mi oka lenne arra, hogy beengedjenek az életükbe? Ha a szüleid nincsenek ott, mit érsz egyedül?

Képzeld el, hogy egyedül élsz és mindent magadnak kell csinálnod. Lehet hogy elborzaszt nem is a munka, hanem a magány, hogy csak a saját képedet bámuljatod egész nap. De lehet, hogy pont egy ilyen motivació kell, hogy kicsit magadra is nézz, és megkérdezd, hogy te magadat vajon érdekesnek látod-e, érdekelne-e önmagad. Lehet higy ez a megvonás kéne, hogy magaddal is törődj, igyekezz olyan jó lenni, mint akiket megfigyelsz.

A szüleid sem lesznek mindig. Képzeld el, hogy nem élnek. Vagy már elegük van belőled. Akkor hogyan tartod fenn a jelen életszínvonaladat? Most bármit megtanulhatsz tőlük, ezt kimkéne használni. Mert előbb vagy utóbb magad fogsz csinálni mindent, akár felkészültél, akár nem. Ha nem, akkor olyan szinten fogsz élni. Azért gondolom ennél jobban szeretnél hasonlítani rájuk. :p

Szerintem az alap hajlammal nincs semmi baj. Az csak annyit mutat, hogy:

- nagy az információigényed, a tanulási vágyad

- érdekelnek az emberi dolgok, a humán témák/tárgyak

Valami olyan területre kéne menned, ahol ezeket folyamatosan ki tudod elégíteni. HRes, ügyintéző, pszichiáter, szociális munkás, tanár (iskolai, magán, vállalati stb.), videóblog csatorna készítő, történész, politikai elemző, stb. stb.