Depresszió, öngyilkosság, mitcsináljak?
Sziasztok. Egyszer írtam már ide ebben a témában. https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..
A kérdés után egy kicsit kezdtem jobban lenni. Aztán most nyáron hugom legjobb barátnője (aki már több mint 2 éve bejött) szakított a barátjával. Összeszedtem kb. minen bátorságom és elkezdtem vele beszélgetni. Ekkor úgy tünt hogy na ebböl lehet is valami. (Hozzáteszem 2 éve ő már egyszer próbált nekem utalgatni egy szilveszteren csak sajnos sokat ittam és nagyon nem esett le mit akart) Aztán elhívtam hogy jöjjön velünk pecázni 2 napra mert jönnek hugomék is meg ha már szeret pecázni miért ne. Aztnondta hogy eljön. Én a peca elött 1 héttel rákérdeztem hogy igazából van e esélyem egyáltalán. Sokak szerint ezzel rontottam el az egészet. Ő pedig írt hogy nincs, nem is érti honnan jött ez nekem meg stb. Hát én nem írtam innentől. Ettöl függetlenűl eljött a 2 napos pecára. Ott elég furcsán viselkedett, mármint próbált úgy utalgatni is de mellette továbbra sem érdekeltem tehát furcsa volt. Ekkor én egyébként vidéken voltam rokonéknál. Hazajöttem, bevallom még reménykedtem hogy hátha itt lesz valami mert így könnyebb mint 200km-röl probálkozni. Na most az ő kifogása az volt hogy még nem akar kapcsolatot. Amikor hazajöttem kiderült hogy ő az exét még úgy hűlyíti hogy ők még együtt vannak. E közben beszélgetet azzal az exével is akit a másik srác miatt dobott ki. Tehát ennyit arról hogy nem akar kapcsolatot. Most már egy 3. sráccal beszélget. Én odáig jutottam hogy visszaestem megint de még mélyebbre mint elötte kb. Egyszer veszem rá magam hogy ráírjak valaki akkor is elbukok. Minden este bőgök kb. minden percben azon agyalok hogy hogyan kéne magam kinyírni. Sőt mostmár ott vagyok hogy a gyereket akivel éppen pofázik hogyan nyírjam ki. Komolyan mondom hogy szivem szerint lelkiismeret furdalás nélkül megtudnám tenni, de tudom hogy igazából ezzel csak magamat nyugtatnám meg. Plusz értelme sem lenne mert utána ülhetnék. Úgy esetleg működhetne ha utána magammal is végeznék de ahhoz még mindig nincs bátorságom. Pedig annyival könnyebb lenne minden csak a családom szomorú lenne. Kb. semmi nem akar összejönni ebben a retek életben. És most van az amikor már tényleg kilátástalannak tünik minden. Néha rámjön hogy változtatok, lefogyok, edzek de ez tart kb. 1 percig. Pszichológushoz egyszerüen nem tudnék elmenni, pedig a gyógyszert kipróbálnám hátha segít. Mert ez hogy itt vagyok 20 évesen, se kapcsolatom, se munkám, konkrétan semmim sincsen. A család és a barátok nem nagyon veszik észre hogy bajom van. Azthiszik hogy viccelődök amikor az öngyilkosságrol beszélek. De egyszerüen nem merem megtenni és őket is sajnálnám. Márciusban folytatnám a motorjogsit. Szeretek motorozni ezért megcsinálom. Viszont azon gondolkodtam hogy lehet azért is vonz ennyire mert igazábol könnyen meghallhatok benne ami nem lenne rossz mostmár. Már azon is gondolkodtam hogy lassan elkezdek minden személynek egy levelet előre megírni. Azoknak is akik miatt ilyen lettem végülis hátha egy kicsit megbánják a dolgokat. Más is van aki ennyire fogykos vagy én vagyok csak ilyen szinten az? Mindent túlságosan magamra veszek azt érzem senki nem szeret. Emberek közé nem bírok menni mert rosszúl érzem magam,félek tőlük. Nem tudom van e esetleg bármi csoport ahol lehetne hasonló emberekkel beszélgetni mért néha jól esne. Most is ez hogy kiirhattam magamból jól esett. Előre is köszönöm ha vegigolvastad. 20/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!