Mit ronthatok el ennyire az emberi kapcsolataimban? Képtelen vagyok kialakítani kapcsolatokat (egy példa, és nem szerelmi, barátnő téma hanem sima barátkozás)

Semmit. Te magad irtad sok kozos tematok nem volt. Akkor ez volt a gond nem pedig veled van a baj.

Nezd ha nekem valakivel nincs kozos temam es mindig felszinesen zajlik emiatt a csevej az speciel engem baromira faraszt. En is szeretek baratokkal logni vagy szerettem, de olyan kis maganyos farkas vagyok, sokkal jobban elvagyok a magam vilagaban. Az emberek farasztanak. Csak es kizarolag a mar megismert kozos erdeklodesen alapulo kapcsolataimban szeretek kommunikalni, de oszinten szolva engem meg neha ez is faraszt. :D

A baráti kapcsolatok lényege pont az, hogy van közös pont, ami összeköt titeket. Legyen az hobbi, szakma, érdeklődési kör, bármi. Ezen felül megvan az a "kémia", ami miatt, mint embert is kedvelitek egymást, szívesen beszélgettek és tartjátok a kapcsolatot. A felszínes beszélgetések engem is kifejezetten fárasztanak és inkább menekülök belőlük, ha azt érzem, hogy nincs közös téma, nem lesz belőle ennél több. Egyszerűen nem éri meg a belefektetett energia.

Egyébként önmagam is fura személyiség vagyok, én nem igénylem a napi, de sokszor a heti kapcsolattartást sem. A baráti társaságom is ilyen, így nem megyünk egymás agyára. :)

Szóval a lényeg, hogy tömegekkel próbálj barátkozni, ahonnan olykor kitűnhet egy-egy személy, aki valamiért közelebb áll hozzá. Na ő lesz a te embered. Ez az egyetemi évek alatt azért nem olyan nehéz. Inkább az a kérdés ki marad meg utána is.

Sajnos az szerintem ritkán működik, ha egy embert környékezel meg és ráakaszkodsz. Lehet nem is hasonlítotok semmiben és ráadásul állandóan írogatsz neki, áthívogatod. Ő lehet nem olyan típus, akinek ez szimpi, vagy aki vágyik erre (én utálnám).

Én pl. 3 szobatárssal laktam a koliban mesterképzésen. Mivel vidékről jöttem nem volt ismerős, akivel összebútoroztam volna. 4 hónap után tűnt fel, hogy az egyik szobatársammal jobban megértjük egymást, mint a másik kettővel. Aztán jött egy-egy átbeszélgetett, vagy bulizott éjszaka és fokozatosan nyíltunk meg egymás előtt, végül a következő félévre már úgy adtuk be a kérelmünket, hogy minket hagyjanak egyben, tudunk együtt élni. A másik kettő mehet a levesbe. :) Eltelt 5 év azóta hogy kiköltöztem a koliból és dolgozni kezdtem, ő pedig azóta is az egyik legjobb barátnőm, pedig az első négy hónapban ezt nem is feltételeztem.

Annyira értékes emberek járkálnak körülöttünk és bizony sokszor teljesen annyira elvontak/csökött agyúak/lököttek/hendikeppesek, mint mi... csak meg kell találni őket!

Megjegyzem egy jó barátot találni szerintem szinte sokkal nehezebb, mint szerelmet.