Olyan egyedül érzem magam! Tudnátok segíteni?

Mióta sulit váltottam (3 éve) alig vannak barátaim, nem járok el sehová és nagyon magányosan érzem magam. Előtte nem voltak hasonló gondjaim, mindenki a haverom volt az osztályban és egy csomó barátnőm volt, akikkel sajnos már nem tartom a kapcsolatot, én hívtam őket néhányszor miután másik suliba mentem de ők nem kerestek engem, ebből azt szűrtem le hogy nem is szeretnek annyira , mint hittem.Egyre kevesebbszer talalkoztunk, végül teljesen megszakadt köztünk a kapcsolat. Ezután volt egy enyhe depis korszakom ( nem akartam senkivel, semmiről beszélni és nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy öngyilkos leszek,de sosem mertem megtenni) , ebből nemrég másztam ki. Próbálom mindenben a jót látni, de az osztálytársaim már elkönyveltek a hallgatag,magányos csajnak és nemigazán állnak szóba velem. A suliban van egy barátnőm ( ő tényleg az a szerény, halk, félős , kicsit gyerekes típus) és vele nem nagyon tudok a problémáimról beszélni, amik -úgy érzem, hogy- belülről próbálnak szétfeszíteni.Ráadásul anyukámnál nemrég diagnosztizáltak egy halálos betegséget ami csak sulyosbitotta a depimet.Foleg hogy egyedul nevel minket(négyen vagyunk testverek) és tudom hogy milyen nehéz neki.Próbálok neki mindenben segíteni.

Minden nyaramat a legjobb barátnőmmel töltöm akivel viszont mindent meg tudok beszélni és mindig számíthatok rá, eggyütt megyünk bulizni, meg ilyenek, , DE sajnos csak nyáron tudok vele találkozni , mert elég messze (Ausztriában ) él.

Most hogy visszajöttem a suliba (a tanévkezdés miatt) , úgy érzem megint kezdek visszaesni ebbe a depis hangulatba.

Szoktam beszélgetni az évfolyamtársaimmal,de ok meg mindig a félénk, halk csajszinak tartanak es nem nagyon akarnak baratkozni velem.

Hogy legyek megint a régi énem? hogy szerezzek barátokat a suliban, mert nem fogom kibirni igy még 3 évig?hogyan feledtessem el velük azokat a tévhiteket amit rólam gondolnak?Kérlek segítsetek!

Előre is köszönöm azoknak a válaszíróknak akik hasznosakat írnak...

16/L