Elmesélnétek, hogyan jutottatok el az első öngyilkos gondolatig?

Én nem vagyok depresszív jellem, viszont a halál témája, mint haldoklás, halál, filozófia, és azután ami jön, mindig érdekelt.

Így belegondolni, hogy mi lenne ha meghalnék vagy megölném magam - anélkül, hogy komolyan gondoltam volna - természetes volt. Önmagam felfedezésének egy része.

Mindig is féltetem az egészségemet.Nos miután végeztem 22 évesen az iskolával,elkezdtem dolgozni(kb már 17 évesen nyaranként diákmunkát vállaltam,de ez lényegtelen),mellette szerettem volna nyelveket tanulni és más szakmát is tanulni.Nos ahol gyakornok voltam (duális képzés) kb 2 évig,oda felvettek,de hamar elegem lett (a megígért munka helyett mást csináltam,ezer féle dolgot kellett volna csinálnom,konfliktus,csesztetés,ha ezzel végeztél csináld már meg azt,menj ide-oda,szerszerszámaim nem voltak stb) és jogosan lett elegem.Írtam egy önéletrajzot leadtam egy helyre(vártam),lett volna lehetőségem külföldre kimenni,de a jogsit csináltam és ugye kellett volna annyi pénzösszeg,,amivel 1 hónapig kihúzom.Rengeteg lehetőségem lett volna,de vártam,hogy hívjanak és után irány külföld.Nos itt a fordulópont,mivel vidéki vagyok voltam az erdőn dolgozni régebben is.Ismerős szólt van terület,mehetek ha szeretnék(óriási hiba volt). El válalltam (mondván 1 hónapot ki bírok és utána befejeztem).Jó volt a természetben dolgozni(mielőtt valaki írná ez vágás-tisztítás volt,nem mi vágtuk ki a fákat,tulajdonképpen a "morzsákat" szedtük össze.Amikor hazaértem hoztak +ba kamionnal fát hozzánk,nagyon durván túl eröltettem magam,már alig vártam vége legyen.Aztán innentől jött a probléma hirtelen furcsa tüneteim lettek,jártam az orvosokat,hónapokat vártam mire eljutottam a dokihoz az küldött máshova és így tovább.Elsőnek idegbecsípődést mondtak,jó akkor pihenő.Durva állapot romlás,rengeteg szenvedés itthon(hányás,fájdalom sokszor össze rogytam emiatt,evés után feküdnöm kellett az ágyban,mert kijött volna).Jó év elején 2 hónap rehabilitáció (nyelőcső nincs a helyén,az izomzat forró és a fejem a válamon volt már szinte,gyógytorna,rengeteg gyógyszer+infúzió),kiengedtek.Neurológián megkérdeztem az orvostól mi is a bajom,elmondta hát csak pislogtam,nem hittem el.Másod véleményt kértem az egyik legjobb neurológustól,jó cirka 8 óra volt az út oda.5 napot voltam ott rengeteg vizsgálat stb.Az ötödik napon közölte az orvos mi is a bajom,nos életemben nem kaptam még sokkot.Ott döntöttem vagy egészségesen vagy sehogy.Egyébként ez a nyavaja lapangot bennem,de a fizikai munka kihozta.Csak ugye nem értettem,jártam konditerembe,végeztem a sulival mentem dolgozni és sokszor este 11-re értem haza és nem volt probléma.Most ott tartok 3 havonta neurológia (nyakamba Xeomin,de semmi haszna és egész életemben szúrni fogják).Sokszor van brutál fájdalmam,hányingerem és a fejemet balra nem tudom elfordítani,gerincem is sokszor fáj.Kb a lényeget leírtam.Sokszor úgy vagyok vele,hogy feladom,mert ez számomra nem élet,nem jó szenvedni.Minden összeomlott.Mondhatjátok,hogy Én vagyok a hibás,meglehet,de ha tudtam volna akkor másképp csináltam volna és talán elő sem jött volna ez a "betegség",csak később vagy talán soha.Nem volt szuicid hajlamom máskor,de nincs jövőképem,járok dolgozni,de ebből az összegből nem lehet a jövőmet megalapozni.Sokszor gondolkozom rajta megéri egy életen át szenvedni?Hát nem.Csak megígértem,hogy nem teszem meg,pedig ha nem lennének a szülök és a testvéreim,már megtettem volna.

Vigyázzatok az egészségetekre,mert az a legnagyobb KINCS!Mindenkinek jó egészséget kívánok és jó éjszakát!