Mi lenne a véleményetek, első gondolatotok?
Röviden rólam:
-16 évesen elküldtek otthonról
-Még abban az évben meghalt anyám aki mellesleg mindig vert
-Azóta laktam ismerősöknél, rokonoknál,vagy utcán
-12 éves korom óta pszichés beteg vagyok.Kényszerbeteg (OCD. Ha nem ismered nézz utána és ne hasból írj világmegváltó okosságokat)
-Többször voltam már pszichiátrián
-az utolsó pszichiátrián többször próbáltam öngyilkos lenni
-azóta kinn vagyok,dolgozom egész héten,és készülök az osztályozóimra,mert év közben halasztottam
-egy albérletben élek amit magam fizetek
-soha nem dohányoztam,vagy lettem volna bármilyen szerfüggő
-komoly terveim voltak és vannak a továbbtanulásra
-18 éves fiu vagyok
Na szóval.Ezt mind érdemes tudni.
De egy ismeretlen nem tudhatja ezeket.
Kérdés:ha metrón,utcán,iskolában,öltözőben vagy bárhol meglátnád hogy egy jól öltözött,nem elhanyagolt,18 éves srácon vágások vannak,mit gondolnál?
Van egy hosszú heg (10 cm) a bal alkaromon,egy jol láthatoan vart seb hege (7 cm) a bal csuklómon,és három (5-8 cm) heg a mellkasomon.
Ti mit gondolnátok?
válasza:Az, hogy voltak mélypontjai, amelyeket legyőzött.
*
Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős. "
Lao Ce
válasza:Én nem hiszem, hogy bármire is gondolnék, hiszen nem tudhatom, mi van a háttérben. Én elég érzékeny és empatikus vagyok az ilyen dolgokkal kapcsolatban, mivel pszichológusnak készülök, szóval biztosan nem lennének ítélkező gondolataim.
Egyébként minden rossz szándék nélkül javaslom, hogy próbálj meg pszichológussal konzultálni a betegségedről és az ebből adódó nehézségekről, mivel elképzelhető, hogy pszichiátriai segítség nélkül, "csak" a pszichológusnak sikerül segítenie.
Elegem van az összes "szakemberből" és a kezelésekből.
Tisztában vagyok vele milyen személyiségem és alap attitűdöm van.
Egy pszichológus előtt is csak álarcokat játszanék.(mint ahogy azt eddig is tettem)
Azon kívül a nőkhöz való aberrált viszonyom miatt nem lennék képes megbízni egy női pszichológusban (pszichológusok saccper 70%-a nő)
Ha mégis őszinte lennék,akkor pedig az anyakomplexusom miatt érzelmi függésbe kerülnék.
Férfi pszichológus meg szóba se jöhet.
16 évig egy olyan féreg férfivel kellet egy tető alatt élnem,aki önmaga szerint mindent jobban tudott nálam,minden problémámat röhelyes hülyeségnek találta,és a legfőbb érvelési eszköze az agresszió és a terror volt.
Én minden férfiban csak egy potenciális vetélytársat/ellenséget látok.Képtelen vagyok férfiak előtt beszélni a betegségemről,gyengeségeimről.
Tehát nekem nincs megfelelő orvosi segítség.
Azon túl én nem lennék hajlandó semmin se változtatni.
És mielőtt valaki kimondja,kimondom én:önmagamat teszem tönkre és magamat darabolom fel belülről.
De nem ez volt a kérdés fő csapásvonala,csak tisztáztam hogy nem kérek segítséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!