Ha tele vagyok ("lehetetlen") tervekkel és álmokkal, amikről nem szeretnék lemondani, viszont így valószínűleg örökre magányra és jó eséllyel nélkülözésre ítélem magam, melyik választásomat bánnám meg kevésbé?

Pl. kizárólag olyan hivatást választok, amit tényleg hasznosnak, értékesnek, emberségesnek, erkölcsileg kifogásolhatatlannak tartok, és a nem túl mutatós bérem jó részét elviszi a környezetvédelmi és állatvédelmi vonzalmam. Így nem tudom anyagilag megalapozni a jövőm a családom megalapításához, amire szintén régóta vágyok... Közben úgy érzem, képtelen vagyok hátat fordítani az elveimnek, az értékrendemnek, pláne mindannak, amiket már szívós munkával és nagy anyagi ráfordítással meg is teremtettem...