Az élet teljesen értelmetlen? Egyre jobban emészt és nem tudom hogyan lehet ezzel már megbirkózni. Ezt más hogyan tudja elfogadni?

Az egész négy éve kezdődött, bár lehet már korábban is növekedett bennem ez az érzés. Mindenesetre akkor szembesültem először halállal felnőttként. Gyerekként könnyebb volt, mert mindenféle hülyeségben hittem, de valahogy aztán elkezdtek realizálódni a dolgok.

Mindenesetre a történtek után iszonyú halálfélelmem lett, pánikrohamokkal küzdöttem. Aztán elmúlt.

Most kb. 1 hónapja volt egy balesetem, ami miatt hosszú ideig feküdnöm kellett. Iszonyatosan nehéz volt, mert nem tudtam járni és az idő nagy részében magamra voltam utalva így. Eszembe jutott, hogy idős koromban is ez vár majd rám, csak akkor már meg is halok. Valószínűleg rákban, agyvérzésben vagy szívrohamban.

A környezetemben volt olyan, aki rákosan kapott agyvérzést és az utolsó hetei felértek egy tortúrával. És utána a semmi.

Egyszerűen nem tudom feldolgozni azt, ami következni fog és ahogy majd meg kell halni. Teljesen motiválatlanná és céltalanná tesz. Lényegében már csak itthon ülök és semmi energiám élni. Azt mondták úgy élek, mint egy 80 éves. De nincs már bennem semmi erő, mert tudom, hogy a vége úgy is valamelyik fájdalmas halálnem. Ti a haláltudatot hogyan tudjátok összeegyeztetni az élettel?