Miért nem tudom a pillanatot megélni? Miért csak utòlag érzem a dolgokat, amit azonnal kellene? Miért érzem magam inkább idegennek mindenki körül, mint barátnak?

Valójában az "átlag" ember nagyon keveset van a "jelenben". Egyszerűen azért mert függővé váltunk a gondolkodásról. Mondjuk sétálsz az utcán, és előáll egy helyzet.. Nem tudsz rá reagálni, mert azon gondolkodsz épp mi volt a tegnap esti filmben. Ezzel pedig lehet elszalasztasz egy lehetőséget. Utána azon töröd magad hogy húú ezt elbaszcsiztam.., de közben megint nem vagy a jelenben, mert a múltat babrálod. Állandóan aggódunk dolgok miatt amik miatt nem kéne. Félünk a jövőtől, és jórészt felesleges számítások végzünk a múlttal, ami már elmúlt, és nem változtatható.

Lehet hogy valami ilyesmire gondolsz?

Az a helyzet gyakorolni kell a gondolkodás "elengedését" vagy felfüggesztését ha úgy jobban tetszik. Ezt pl én a meditációval érem el. A "gyakorolás" lényege hogy figyeljük a gondolatainkat, de nem azonosulunk velük, és ha mégis elvisznek visszatérünk a meditációs gyakorlathoz (pl a légzés, és hangok figyeléséhez). Igazából ezt azért hívják gyakorlásnak, mert sokat kell gyakorolni ahhoz hogy egyre jobban menjen. Viszont ha rendszeresen csinálja az ember, megtanul egyre jobban "elengedni" és csak úgy megmaradni a pillanatban - ez pedig idővel egyre automatikusabb lesz, és egy idő után stabilan is meg lehet maradni a pillanatban.

Vagyis van ilyen "út". Bár hogy ez neked való-e azt neked kell eldönteni...