Számotokra mennyire fontos a fizikai érintés más emberektől?

Én nagyon utálom, ha nyúlkálnak, ölelnek, puszilnak. A páromon kívül senki mástól nem fogadom szívesen, az idegenek üdvözlő puszija különösen zavar, amikor lehet inkább kézfogásra cserélem. A legjobb barátnőm nagyon ölelkezős típus, tőle eltűröm, nem zavar, de ha soha többet nem ugrana a nyakamba, az sem zavarna.

Nagyon fontos de negatívan, tehát hogy ne fogdossanak. Ki nem állhatom ha közel állnak hozzám, ha beszéd közben megfognak, böködnek, ha puszilkodni akarnak. Gyerekként is utáltam. Mikor párom lett, nagyon nehezem szoktam hozzá de a mai napig utálok pl. csókolózni vagy azt sem viselem el ha kézen akarnak fogni. Ölelkezni viszont szeretek, csak ahhoz nagyon közeli kapcsolatban kell lennem valakivel.

Amennyire lehet, kerülöm. Ha valakivel nem vagyok nagyon közeli kapcsolatban, annak az érintése kellemetlen, de a szeretteimtől is inkább semleges, nem vagyok egy bújós fajta.

Kezet fogni muszáj, a többit nem szeretem. A lánytestvéremnek utoljára apám halálakor adtam két puszit.

Engem a hideg kiráz, ha megérintenek, nagyon utálom. A kézfogás a maximum, amit elviselek másoktól.

Én szeretem megérinteni azt, aki közel áll a szívemhez. Régóta nincs ilyen, szóval érintés sincs, se ölelés, se egyéb. Tudok élni nélküle, de természetesen hiányzik.

Nem szeretem az érintés kórházi tapasztalatokból adódóan. Nem értek egyet a 4-es ponttal, mert aki nálam sikeresen átlépte ezt a határt, nem alakult ki szerelem, vagy épp barátság.