Miért baj egyes lányoknak, nőknek ha leszólítják őket az utcán, vagy buszon, villamoson, akárhol? Főleg ha udvariasan szólítják meg őket?

Lehet, lehet nem.

Szerencsére így is rengeteg remek embert ismerek.

Leírom, hogy hogyan zajlott a kettő legutóbbi megszólításom:

1. Utazok a metrón, el vagyok merülve a könyvben, amire van végre időm a tanulás és projektmunkák mellett, mert este barátnős program van. Egyszer csak leül mellém valaki és megköszörüli a torkát. Reflexből felnézek, és ekkor köszönt rá. Eléggé jól emlékszem a beszélgetésre, ami így zajlott:

Ő: Szia.

ÉN: Szia.

Ő: Mit olvasol?

ÉN: Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképét.

Ő: Az klassz.

ÉN: Esetleg ismered?

Ő: Ja, nem. De akkor te ilyen könyvmoly vagy?

ÉN: Szeretek olvasni, nevezd annak, aminek gondolod.

Ő: Várjál, te ezt angolul olvasod?

ÉN: Igen.

Ő: Akkor te ilyen okos csajszi lehetsz.

ÉN: Van amihez értek, de nem mindenhez.

Ő: Aha, az klassz. Lenne kedved beülni valahova?

ÉN: Bocsi, nem érek rá, dolgom van.

Ő: Mi?

ÉN: Magánügy (nőgyógyászhoz mentem, nem éreztem szükségét, hogy ezt az orrára kössem)

Ő: Na, de mi? Biztos jobb lenne velem beülni egy kávéra.

Én: Magánügy.

Ő: Azért elég bunkó vagy, hogy nem mondod el. Én például edzeni megyek.

ÉN. Hát akkor nem is lenne időnk beülni valahova, nem igaz?

Ő: A kedvedért lemondanám, az edző úgy is egy k**csög.

ÉN: Figyelj, nem vagyok most olyan hangulatban.

Ő: Mert?

(Hadd ne kelljen az egész metrónak tudnia, hogy majd szétrobban a fejem és görcsöl a hasam.)

ÉN: Az az én dolgom.

Ő: Pff, mondták már, hogy r**nc vagy?

Itt leszálltam, holott lett volna még egy megálló, de inkább legyalogoltam.

2. Villamoson voltam, és épp telefonáltam egy barátnőmnek, hogy vegye át helyettem a mozijegyeket, mert valószínűleg késni fogok pár percet. Már telefonálás közben észrevettem, hogy egy nálam pár évvel idősebb srác folyamatosan engem bámul. Mit ne mondjak, elég rossz érzés volt, mert elég ijesztő tekintete volt. Amint letettem a telefont, odajött.

Ő: Mit néztek meg?

ÉN: A Jokert.

Ő: Azt nem ismerem.

ÉN: Hát, van ilyen.

Ő: Mi a számod? (de ezt a lehető legflegmább hangnemben képzeld el)

ÉN: Bocsi, nem adom meg idegeneknek.

Ő: Dávid vagyok.

(látható értetlenkedés a részemről)

Ő: Már nem vagyok idegen.

ÉN: De igen.

Ő: Neked mi a neved?

ÉN: Nem ismerkedem.

Ő: Mert?

ÉN: Mert nem szeretnék, és amúgy is most szállok. (két tenyeremet összetettem, amikor megláttam a megállómat)

Ő: Jó, akkor menj, te p***csa! Aztán pusztulj is meg!

Utóbbi nem lepne meg, ha részeg lett volna, de látod, az első is kedves volt az elején.

L

Nyilván vannak, de egyrészt ezt nem tudhatom, másrészt semmit nem tudok róla, lehet semmi közös nincs bennünk, és ismételten, nem ismerkedni járok az utcára.

Rendben van, ha valaki igen, de ahhoz nekem nincs közöm.

L

Ha más közösségben ismerkedünk meg, talán.

L

Ugyanaz a válasz.

Amúgy semmi értelme ezeknek a "Mi lenne, ha... " kérdéseknek. Történt, ami történt.

L

Nekem eddig nem volt jó tapasztalatom ilyen téren.

Mindig megtalàlnak engem a hülyék, de tényleg! Ezért màr bizalmatlan is vagyok, hiszen kitudja hogy az az idegen ember igazàból milyen is lehet. Pedig amúgy, ha leszólítanak, akkor nyitni szoktam emberek fele.

Amikor még vezetni tanultam,sokszor kelett korán mennem vezetni. A buszpàlyaudvaron vàrakoztam hajnalban tök egyedül, amikor oda jött egy férfi, kezdetben kedves volt.

Aztán kezdett sok lenni. Faggatott hogy hàny éves vagyok, hol lakom, hogy hívnak stb. Termeszetesen nem vàlaszoltam,már kezdett gyanus lenni.

Másik pillanatban teljesen megvàltozott, a baràtnőjéről kezdett beszélni hogy megverte mert muszàly volt. Nem akarta, de muszàly. Stb.

Itt màr nagyon féltem tőle, és sms-t írtam az oktatómnak hogy siessen mert egyedül vagyok és zaklatnak. Szerencsére hamar oda ért. Amikor az autóba szàltam be, még akkor is kiabàlt a férfi nekem vlmit.

A másik esetben úgy próbàlt ismerkedni a gyerek velem, hogy mondogatta hogy ismer és tudja a nevem.

Rá se néztem, figyelmen kívűl hagytam.

Mire elkezdett anyàzni és kiabàlni velem.

Higgadtan vàlaszóltam neki hogy nem tudom hogy ő ki, nem ott lakom amit àllít és a nevem se az amit mond.

Aztán nézett ràm bambàn.

Biztos hogy ő is beteg volt agyilag.