Akkor is megyek ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon?

De miért? Évek óta nem sikerült ezt a kérdést megválaszolni magamnak. Azzal azonban minden alkalommal kiegyezek, hogy semmi értelme és nem is akarom az egészet. De akkor minek küzdök meg még mindig minden egyes nappal? Mi értelme van?

A tinikorból már 2x kinőttem, nem egy elkeseredett fiatal vagyok. Sőt, igazából még elkeseredett se. Nincsenek érzéseim. Csak unom, de nagyon.

Lehet, ezt már inkább a mentális betegségek kategóriába kellett volna tennem, nem tudom. Nem is érdekel.

Osszatok ki! Támogatólag még véletlen se szóljon senki! (Igen ez irónia akart lenni. Ismerve az oldalt.)