Miért nem érti meg senki, hogy nem akarok továbbtanulni?
Rosszul vagyok a gondolattól is, hogy egész életemben ugyanazt csináljam. Nem akarom azt, mint a szüleim, és a felnőtt ismerőseim többsége, hogy bemennek reggel a munkahelyükre (irodába, iskolába, gyárba, műhelybe), hazamennek, majd másnap ugyan ez. Csupa monotonitás, minden nap ugyanúgy telik, fásultan. Párkapcsolati problémák, válások, veszekedések.
Én nem akarom ezt. A város egyik legerősebb középsulijába járok, elsőként vettek fel, 90 pont fölötti felvételit írtam. Ennek ellenére nem megy jól a suli, a tanárokkal is sokszor van konfliktusom, azt mondják, hogy a lázadókat nem tűrik meg majd sehol, és azt is mondják lusta vagyok, mert nem tanulok. Én nem gondolom magam lázadónak, csak egyszerűen én nem azt szeretném, amit elvárnak tőlem. Lusta sem vagyok. Tény, hogy nincsenek jó jegyeim, mert nem tanulok, de érdekelnek a művészetek, a nyelvek (nemsokára felsőfokúzom angolból), a biológia, meg még sok minden.
Most fogok 11.-be menni. Természetesen leérettségizem majd, de nem szeretnék tovább tanulni. Legalább is a felsőoktatásban biztos nem. Talán elmennék külföldre felszolgálónak egy hajóra néhány évre, vagy valami ilyesmit csinálnék. Ha ehhez feltétlen szükséges lenne, akkor elmennék valami 1-2 éves OKJ képzésre.
Azt, hogy ezek után mit csinálnék, nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy valamit kitalálnék. Nem szeretnék meggazdagodni, egyszerűen csak élni szeretnék, világot látni. Mindenki mondogatja, hogy melyik egyetem lenne a nekem való, mi keres jól, amiből jól élhetek. De nem értik, hogy engem ezek nem érdekelnek.
Miért olyan nagy baj ez? Miért nem lehet ezt elfogadni?
17/L
Nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni...
Külföld sem olyan, mint gondolod, jól megdolgoztatnak, lenéznek, és még monoton is (az hogy hajón van, attól még lehet monoton).
Én matektanár akarok lenni, ha egyszer felnövök, és ahogy látom (persze van/volt olyan tanárom akin máshogy láttam) abszolút nem monoton. Az, hogy sok különböző embert tanítasz, nevelsz, nem ugyanolyan mindig. Ahány ember, ahány gyerek annyi szokás, és annyiféle gondolkodás :)
A magánéleted teljesen független a munkádtól, akkor is veszekedhetsz, elválhatsz, ha olyan állásod van, amit álmodni se mersz.
Azert az eletben vittek sokra egyetem nelkul is :) en a helyedben eldontenem pontosan hogy mit akarok kezdeni az elettel s arra kemenyen keszulnek sa tobbi lecso tantargyat hagynam a francba. Ha erdekelnek a nyelvek allj ra az angolra s ne a matek nehezsegeit probald megfejteni. De legyen egy celod s azzal elo tudsz rukkolni akar a csaladodban, akar mas szemelyeknel is.
Mellesleg nem nagy baj hogy nem akarsz 12 utan tovabb menni, nem te vagy az egyetlen, de viszont tervezd meg az eleted. :)
Szerintem feltétlenül érettségizz le, és utána adj magadnak pár évet, amikor elmész világgá. Szánj erre - mondjuk - két évet. Ez idő alatt el fogod tudni dönteni, hogy hogyan szeretnél továbblépni.
Mondd meg a szüleidnek, hogy persze, hogy tovább fogsz tanulni csak nem most. Időre van szükséged, hogy el tudd dönteni, hogyan szeretnéd folytatni. Ezt - gondolom - ők is megértik majd. De ha kerekperec kijelented, hogy te nem fogsz továbbtanulni, akkor ki fognak borulni. Legyél egy kicsit diplomatikus, na!
"Miért nem érti meg senki, hogy nem akarok továbbtanulni?
Rosszul vagyok a gondolattól is, hogy egész életemben ugyanazt csináljam."
Ez kissé ellentmondásos, ha nem tanulsz tovább, jelentősen szűkül a kör, h később milyen munkalehetőségek közül választhatsz.
Bár ha nem akarod, hát nem. Elmész pár évre külföldre, rájössz mit szeretnél (vagy mit nem), azután is elvégezhetsz majd bármilyen sulit.
Egyébként a hajós munka tényleg nem egy leányálom... Barátnőm volt kint pár hónapot. Kikezdett vele a főnöke, miután nemet mondott, megkeserítette a kinti életét, kénytelen volt haza jönni.
Szia! Érthető a te néző pontod is, de a szüleid és a tanáraid oldala is logikusan gondolkodik. Sajnos sokan éreznek így a tanulással kapcsolatban, és tényleg jó lenne ha így működnének a dolgok, de sajnos ha nem szakközép iskolába jársz, nem valószínű hogy olyan könnyedén el tudsz helyezkedni egy sima érettségivel ahogy te azt elképzeled. Egy fősulis végzettség még ha el is lazulod az egészet, mindig jobb mint a semmi, és elhiheted, sokkal több út nyílik meg előtted, azok felé a dolgok felé is, amit te szeretnél. Nem kell tanárnak, könyvelőnek vagy ilyesminek lenned és nem mindegyik munka monoton. Ott van például a lakberendezői állás vagy a programszervezés, amikre sok dolgot lehet mondani, de azt, hogy egyhangú biztos nem.
Még van időd kingondolni a dolgokat, és a döntésedbe senki nem szólhat bele, de nagyon fontold meg, hogy megéri e neked ha egész életedben gürcölnöd kell a megélhetésért, mert még ha fel is vesznek egy viszonylag jó állásra, lecserélnek egy olyanra akinek van diplomája és esetleg műveltebb is.
Remélem, saját döntésed szerint tudod majd a legjobb döntést meghozni számodra
Hogyne lehetne, csak ok is voltak tizenevesek mikor tele voltak almokkal, es azota eltelt par evtized, ami alatt rajottek, hogy az elet nem osztogatja ilyen konnyen az ajandekait.
Nem mondom hogy lehetetlen amire vagysz, mert vannak akiknek sikerult, mondjuk szazbol egynek, de a maradek 99 meg nagyot koppan.
A fo kerdes az, hogy mibol akarsz megelni. Mert ugye elni valamibol kell, ez a taposomalom amit leirtal senkinek nem a vagyalma, a szuleid se jokedvukbol jarnak a munkahelyre nap mint nap, mint ahogy a nagy tobbseg sem.
Oke, ne azt nezd hogy konkretan milyen diplomat nyom a kezedbe egy egyetem, az onmagaban csak egy papir. De azt megtanitja hogy milyen egy felnott kozosseg. A szobeli vizsgakon megtanulod milyen az, hogy nem az erdekli az embert hogy mit tudsz, hanem az, hogy amit tudsz, azt el tudod e adni, meg tudsz e masokat gyozni?
Egy diploma meg nem jelenti hogy utana azt kene csinalnod egesz eletedben, az egy biztositas is lehet, affele vesztartalek, amivel elvagy amig nem jon a vilagmegvalto otlet.
Egy ev mulva nagykoru vagy, es nem varhatod mar el hogy a szuleid biztositsak a lakhatasod, megelhetesed... akkor mi lesz?
Ha erre van komoly valaszod, ami nem feltetlenul kell hogy legyen a tovabbtanulas, akkor azt fejtsd ki nekik.
Amugy az egyetem arra is jo hogy vilagot lass (kulfoldi osztondijak). Sehol mashol nem adnak annyi penzt/lehetoseget arra hogy kulfoldon lebecolj mint a diakevek alatt.
Raadasul addig se kell dolgozni :)
Pl en egyaltalan nem azert csinaltam doktorit mert azzal a diplomaval akartam elhelyezkedni. Azert csinaltam mert felhasznaltam a lehetoseget hogy ingyen lehetett nyelveket tanulni az egyetemen, illetve hogy kulfoldi osztondijat kaphattam, amivel aztan elobbre tudtam jutni. Nem mindig a fo rendeltetes a lenyeg, mellekes dolgok sokszor sokkal fontosabbak.
A monoton munkáról: igen, tudom, hogy az. De nem egy helyen kéne végeznem, közben világot járhatnék, embereket ismerhetek meg.
És nem csinálnám örökké, csak addig, amíg nem lesz más. Pár év ilyen 'világlátás' után talán már tudni fogom, hogy mit is akarok, mi izgalmas nekem, és akkor sem leszek lekésve semmiről.
Azért egy szakmát tanulj ki, pusztán érettségivel szakma nélkül külföldön se lehet boldogulni. Nem kell továbbtanulni, ha nem akarsz, én sem akarok, de nekünk nincs is pénzünk rá, és nekem is csak nyűg lenne. Ez a te életed, neked kell élned. Ha nem akarsz, nem mész.
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!