Nagyon visszahúzódó, zárkózott, unalmas lányként fogok érdekelni valaha bárkit? 19/L

Beszélhetünk barátságról, párkapcsolatról, teljesen mindegy. Az a helyzet, hogy olyan szinten szociális fóbiás vagyok és szorongok emberek között, hogy ha valaki ismerkedési szándékkal közeledne felém, egyszerűen nem mernék megnyikkani sem, annyira leblokkolnék. Ezen kívül biztosan nem tudnék semmi érdekeset mondani az illetőnek, vagy a nagy izgulás közepette alig jutna eszembe valami. Reménytelennek érzem magam. Évek óta nincs egy barátom sem, mert egyszerűen nem tudok nyitni mások felé vagy normálisan reagálni, ha hozzámszólnak. Régebben mindenkitől azt hallottam, hogy majd úgyis elnövöm ezt a magatartást és végre felszabadult leszek, de már itt vagyok felnőttként és semmi nem változott. Szakember sem tud segíteni, mert ő mondhat bármit, mindent nekem kell akarnom és meglépnem, de képtelen vagyok rá. Alapvetően szeretek egyedül lenni, de azt gondolom, hogy hosszútávon elég káros hatásai vannak az egyedüllétnek rám nézve. Ha csak a szobámban ücsörgöm egymagamban sokkal hamarabb hatalmába kerít a depresszív hangulat és az elkeseredettség, mintha a családommal vagyok. De ők sem lesznek örökké és talán nem magányosan kellene végigszenvednem az elkövetkezendő évtizedeket.