Magányos visszahúzódó embert elítélni?

Annyi kérdést feltettél már erről, hogy az valami hihetetlen.

Ha nem teszel semmit a változás nem fog megtörténni. Senki nem fog neked segíteni, ha te nem segítesz magadon.

Saját magadat alatt vágod a fát, aztán csodálkozol, hogy rosszul érzed magad, de mindenki más a hibás.

Egy önsajnáltató kérdés nem próbálkozás.

Mit teszel azért, hogy ne így legyen?

Sokáig én sem mertem kimenni az utcára, féltem, hogy mit gondolnak rólam majd az emberek, vagy össze futok olyan osztálytársakkal, akik nem kedvelnek és csúfolni fognak... Meg alapvetően utáltam a tömeget, ami a mai napig nem múlt el teljesen, de már annyira nem vészes. Nekem az jelentette ebből a kiutat, hogy anyával mentem néha boltba és olyankor teljesen más volt, nem féltem annyira. Talán a félelmet az okozta, hogy egyedül kellett menni valahová és emberek vannak körülöttem, de nincs mellettem egy személy, aki mellett biztonságban érzem magam. Sokszor volt olyan, hogy anya dühös volt rám, amiért nem megyek egyedül boltba, ezért muszáj voltam megoldanom valahogy.

Amitől félsz, abba muszáj bele menned, különben örökké félni fogsz tőle.

De előbb utóbb az élet úgyis úgy hozza, hogy egyszerűen bele kerülsz az adott helyzetbe és nem tehetsz ellene semmit, aztán rájössz, hogy nem is volt olyan szörnyű.

Nekem például a buszozással volt így. Rettegtem tőle, viszont az első barátnőm nagyon messze lakott. Nem tehettem mást, nagyon fontos volt, így muszáj volt valahogy elutaznom hozzá, ha látni akartam. Biztos vagyok benne, hogy neked is majd elhozza azt a szituációt az élet, amiben muszáj lesz alkalmazkodnod és rájössz, hogy nem is olyan szörnyű. Ez csak a jelenlegi helyzeted, de hidd el, hogy egyszer úgy is meg fog változni, ne add fel! :)