Második évemet kezdem a kollégiumban. Nehéz alkalmazkodnom a többiekhez, nem tudok tanulni ha valaki van a szobában. Nehezen alszok el. Nektek milyen a kolesz? Mit tennétek a helyemben?

Ehhez még hozzátenném: nagyon sok embertípushoz volt szerencsém, nagyon sok szobatársam volt, de legvégül huzamosabb időt csak azzal töltöttem el, akit igazán szeretek.

A 9.-es szobatársam azóta is "megvan", legjobb barátnők lettünk, de ettől függetlenül néha sok. Amúgy ő még mindig szereti a kolit, szereti, hogy ennyien vagyunk együtt. Velem ellentétben, én kb tavaly mondtam, hogy köszönöm, elég volt.

Szóval egyénfüggőnek mondanám ezt.

# 14 Egyértelmű hogy engedniük kell.

Előtte amúgy milyen buszjáratok vannak ?!

# 16 az nem jó.

De talán az mit jelent ?! Megnézted rendesen ?!

Mert lehet vannak még járatok!

Normálisan kell tájékozódni.

Utáltam a koleszt, de ahogy neked, úgy nekem is szükségem volt rá. Nem szeretek sokat emberek között lenni, még inkább nem tudok koncentrálni, ha rá vagyok kényszerítve. Ezeket tettem, hogy jobb legyen:

A tanulást olyan nyugodt zugokban oldottam meg mint a könyvtár leghátsó polca mögötti rész, vagy a mosókonyha,l. Alkalom adtán volt egy klubszoba, amit általában kolis gyűlésekre használtak és be tudtam kéretőzni, ha jófej volt a tanár. Péntek este, ha nem mentem haza, a konyhát is gyakran találtam üresen.

A tanuláson kívül úgy növeltem az egyedül tölthető időmet, hogy a suli-kolesz távolságot mindennap gyalog tettem meg. Ez naponta 3/4 óra sétát jelentett. Nem tudom, milyen közel van neked egymashoz a kettő, de ha belefér, mászkálj egy kicsit. (Nappal, jó környéken)