Szeptembertől kollégiumban fogok élni. Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire?

Tavaly tavasszal érettségiztem, de nem felvételiztem, helyette elkezdtem egy OKJ-s képzést, ami borzasztó volt, ezért kb november körül abbahagytam. Az igazság az, hogy november óta nem igazán voltam sokat emberek között.

A régi (gimis) barátaimmal megszakadt a kapcsolatom, az új OKJ-s helyen nem volt elég idő kialakítani bármit is, a családom pedig elfoglalt volt. Tehát lényegében hónapok óta nem voltam senkivel sehol, lényegében nem beszélgettem senkivel semmiről.

Persze, eljárkáltam alkalmanként maszekban segédmunkásként dolgozni, de azokat a munkákat általában apa szerezte nekem, tehát kb mindegyik melóm max 5 utcányira volt a házunktól és többnyire maximum 1-2 ember volt még ott rajtam kívül, de a párszavas munkaügyeket leszámítva velük sem igazán beszélgettem.

A sok szabadidőmet könyvtárba járással töltöttem, itthon olvastam, filmeket néztem.

Lényeg a lényeg, rettenetesen elzártam magam a külvilágtól és az emberektől, most pedig egy hatalmas lépést kell majd tennem előre.

Felvettek egyetemre (Budapest) és jobb híján kollégista leszek. Nagyon örülök ennek, mert végre kiszakadok az unalmas közegből és végre lesz mit csinálnom a betonozáson és az olvasáson kívül, de ugyanakkor borzasztóan félek is a változásoktól...

Ti hogyan "nyugtatnátok meg" magatokat, hogy minden rendben lesz? Vagy mit csináljak?