Szerintetek sincs semmi rossz abban, ha valaki még felnőtt korára is a szüleivel lakik?

Szülőként írok, ráadásul úgy, hogy egy társasházban a másik emeleten laknak a szüleim, és a tesómék is ebben a házban élnek (meg még pár szomszéd nyilván). Ez sok szempontból baromi jó, a gyerekeknek pl. isteni, hogy itt vannak az unokatesók, a nagyszülők, mindig van kivel dumálni, ha épp úgy adódik kedved, ha elfogy a tej, simán kérhetsz.

De annak ellenére, hogy külön lakásokban lakunk, alkalmazkodnunk kell egymáshoz (időnként nem vágyok társaságra, mégis jönnek, a gyerekek itt randalíroznak, ha épp csöndre vágynék), és szerintem ez az életforma elég nagy nyitottságot, tapintatot, érzelmi intelligenciát feltételez.

Talán nagyképűen hangzik, de azt gondolom, ez nem megy mindenkinek (elég belegondolni, pl. hány anyós-meny utálja egymást együtt lakás nélkül is).

Egy lakásban én semmi pénzért nem laknék a rokonsággal, és az általam ismert néhány pár, akik így laktak egy ideig, előbb-utóbb besokallt. Ha két különállón lakás van egy házban, az jobb eset, de őszintén szólva ott is elég sok az ütközési felület.

Anyámék házán belül két lakás van, külön bejárattal. Mi lakunk az egyikben. Teljesen külön háztartás, mintha szomszédok lennénk. És épp házat veszünk, hogy elhúzhassunk végre innen a francba, mert kibírhatatlan, amit anyám leművel. Valaki hozta ezt a dédimama volt a családfő, és mindenki azt tette, amit ő mond példát. Na, hát anyám is valami ilyesmi családmodellt képzel el, csak mi ebből nem kérünk. Tök normális volt 4 évig, míg az első gyerek meg nem született, hagyott minket élni. Na azóta nem hagy, mert ő jobban tud gyereket nevelni, majd ő megmondja, ő beosztja az időmet, mert én nem tudom beosztani, ő megmondja, mit adjak a gyerekekre stb. Napi 10x jön át, és folyamatosan utasít, beledumál, okoskodik. Kértem már szépen, ültem le megbeszélni normálisan többször vele, volt már veszekedés is nem egy. Semmi nem használ. A max., ami elérhető, hogy egy hónapra besértődik és békénhagy, aztán folytatja. Hiába vagyok én is már kétgyerekes anya, saját családdal, férjjel, nem bír minket felnőttként kezelni, külön családként, mindenáron irányítani akar.

Na, ezért nem működik ez. Alig várom, hogy költözzünk, és soha többé egy rokonommal se vagyok hajlandó együtt élni a férjemen és a gyerekeimen kívül.