Most ilyenkor tudok kezdeni valamit a lakótársammal?
1 hete lakunk együtt, de egyszerűen nem viselem el. Mondjuk én eleve nem szerettem volna őt választani, de idő és jelentkező híján nem volt más választásom. Én diákot akartam, ő meg dolgozó, így az alvási rendünk is teljesen más. És még csak nem is volt szimpatikus. Na mindegy.
Az összes eddigi lakótársamhoz képest annyit mászkál a lakásban, mint zsidóban a fájás. Óránként legalább egyszer vagy iszik, vagy eszik,vagy mosogat, főz a konyhában. Az a nem bír megülni típus.
És amin a legjobban ki vagyok akadva, az az, hogy nincs igénye alvásidőn kívül magára csukni az ajtót. Engem ez nagyon zavar, mert mindig látja, hallja, ha kimegyek csinálni valamit akár a WC-be akár a konyhába, és én is mindig látom olyankor, hogy ő mit csinál. A folyamatos kontaktusról nem is beszélve. Valahányszor kimegyek, ő beszélgetni akar, ez meg kimondhatatlanul fárasztó.
Mondtam neki, hogy engem feszélyez a folyton nyitott ajtaja. Előadta egy fél órán át, hogy ez azt jelenti, hogy nyitott a beszélgetésre, és szereti, ha mozgolódom, mert legalább élet van, és különben is, ha becsukja az ajtót, akkor is ugyanúgy hall mindent, és muszáj, hogy járjon a levegő...
Engem nem érdekel a magyarázkodása, nem jutott el a tudatáig, hogy szeretném, ha néha elvonulna magába. Mert diákként nekem egyszerűen muszáj, és szerintem nem vagyunk összeférhetőek, ha neki a "nyitottság" az igénye, én meg azt gondolom, hogy nem vagyunk szobatársak, nem akarok mindig egy légtérbe kerülni vele, ha kimegyek WC-re, és hogy fingani se merjek a saját szobámban. Ez nem kollégium.
Amúgy hívő, elhiszem, hogy neki ez a kollektív, társas életvitel megfelel, de én nem véletlenül nem erre vágytam. Ez így szerintem nem fog működni.
válasza:A sok hurrogóval ne foglalkozz.
Én is ilyen vagyok, csak nekem mázlim volt, nem kellett sose idegenekkel lakni. De a saját szüleimtől se szerettem ezt a nyitott ajtó dolgot - ha én megtisztelem a másikat azzal, hogy hagyok neki magánszférát, ő is tiszteljen meg vele.
Képzeljétek, vannak olyan emberek, akik _nem_ szeretik a non-stop csevegést és barátkozást. Akiknek _kell_ az egyedüllét, mert baromi frusztráltak lesznek, ha nem kapják meg. Én is agyf**zt kapnék a kérdező helyében, kiváltképp ha egy kulturált hangvételű beszélgetés után se sikerült közös nevezőre jutni.
Kérdező, szerintem keress mást a helyére, akivel már előre lebeszéled az ilyeneket, és aki esetleg tud várni addig, míg a másik kiköltözik. Ha tiéd a lakás, akkor teszed ki az albérlőd, amikor akarod, meg amikor a szerződés engedni.
Amúgy egy tanuló diák hogy tudna fenntartani egy saját lakást egyedül? Bizonyára örökölte és nem vette, bár tény, hogy elég mázlija van, ha már ilyen fiatalon van egy saját lakása, de ez most ne az irigységről szóljon már.
Nyugi kérdező, azért akad 1-2 ember, aki megérti a hozzáállásod. A többivel meg ne foglalkozz, ők is biztos ezek a túlszocializált mindenek felett álló lények, akik egy perc magány és csend után már sírnak. (És igen, felhúztam magam ezeken az okoskodó válaszokon.)
válasza:Én alapvetően meg tudom érteni a kérdezőt. Dolgozó ember vagyok, számomra a lakás, otthon a "csend és nyugalom" helye. Ahol pihenni akarok és ellenni egymagam. Még gyerekként is sokszor elvonultam a magam világába a szobába olvasni, legózni, TV-t nézni. Szüleim tiszteletben tartották.
A lakótárs nem élettárs. Nem kell együtt tölteni minden percet.
válasza:Hát figyi én laktam már együtt olyan emberekkel hogy el sem hinnéd, hogy ilyenek vannak. Volt ennél sokkal türhetetlenebb lakótársam, és kibirtam vele, amíg nem találtam új helyet.
Nyitva van az ajtaja.... Kijarkal a szobájából. Ráadásul hívő is.
Ha ennyire nem tudod ignoralni az embereket, neked nem való a megosztott albérlet. Küld el, tiéd a lakás, egyedül jobban fogod magad érezni.
válasza:Csak kérdezném, hogy miért siklik el mindenki afelett, hogy a kérdező már többször is jelezte, hogy képes ő együtt élni másokkal?
Az általa leírt helyzet engem is idegesítene. Az ajtó azért van, hogy használják. A hívők többsége elég fura szerzet, ennek a kiemelése is érthető. A járkálás meg önmagában nem gond, de így nehéz kikerülni valakit.
Az otthon nekem is a nyugalom szent szigete, ahova a többi ember elől elvonulhatok, és ha ebbe valaki belerondít, ráadásul non-stop, a kérésem ellenére is, na akkor azt hiszem, joggal rágok be. Attól még, hogy valakivel egy fedél alatt laksz, nem kell rögtön a legjobb barátot, férjet, feleséget, családosat játszani. Gyanítom a bizonyos lakótársnak semmi élete, és ezért akaszkodik ennyire. Sajnálom a kérdezőt, és remélem, talán olyan lakótársat majd, aki képes tiszteletben tartani mások magánszféra-igényét.
Ami meg az egyedül lakást illeti: hányan tudnátok egyetemistaként fenntartani egy lakást egyedül? Mármint a létminimumon tengődés és vacsorára küszöbrágás színvonalánál picit jobb szinten?
válasza:Èn is megértelek, mert hasonló nehézségeim vannak az együttéléssel.
Viszont te egész jó helyzetben vagy, hisz tiéd a lakás. Szerintem is küldd el ezt a nöt olyan hamar, ahogyan csak lehet, s keress mást a helyére. Ha Budapesten van a lakás, akkor tuti lesz hamar jelentkezö, föleg hogy most indul a félév. Viszont érdemes lenne mindenkivel egyenként leülni, s felvázolni az igényeidet.
A helyzetedböl adódóan megteheted, hogy válogatsz.
válasza:Ja amugy keresd fel ezt a lányt: - szerintem jól el lennétek (Szia - Szia. Jó éjt. Neked is.) :D
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__lakohely-szomszedok_..
11-12. nagyon aranyosak vagytok! Valóban örökölt lakás, 2012-ben meghalt a nagypapám, és miután egyetemre jöttem, apukám rám íratta, mert tudta, hogy nekem nagyobb szükségem lesz rá, mint nekem.
A szobáért fizetett árból, tanulmányi ösztöndíjból és diákmunkából teljesen önellátó vagyok, havonta 1x hazamegyek a szüleimhez. Ő meg dolgozó nőként semmikor, így elég kellemetlen, ha nem akar hétvégén sem békén hagyni, mikor csak akkor van időm pihenni szombat este és vasárnap.
Hétköznap jó esetben 6-ra hazaérek, rosszabb esetben meg este 11 előtt nem. Ő napi 6 órában dolgozik, közel sincs annyi dolga, mint nekem, szóval megértem, ha unja magát olykor (pedig minden héten legalább 2x elmegy programra a templomba járás mellett, míg én nem túl szociális mivoltomból adódóan sokszor hetekig nincs kivel találkozzak a szabadidőmben), de én azt gondolom, hogy a lakótárs nem barát, sem testvér.
És azt tegyük hozzá, hogy 20 nm-es az ő szobája (többet keresek vele), az enyém 12, nem hiszem el, hogy annyira nagy térre lenne szüksége, ami miatt indokolt állandóan nyitva hagyni az ajtaját szellőztetés címen.
Amúgy a lakás teljesen fel lett újítva, egyedül az ablakokat nem cseréltük le. Szóval megéri kiadni a nagyszobát.
Szerencsére nem szemben van a két szoba, hanem egymás mellett, és velük szemben a konyha, fürdő és wc. Ő meg teljesen belátja ezeket a helyiségeket szemből. Bármikor meg tud szólítani, ha kimegyek.
És amúgy nagyon csendben van a szobájában, de mindezt nyitott ajtóval ugye...
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!