Félek bántják a gyerekeket. Hogyan tudnánk segíteni?

Akik úgy gondolkoznak, hogy "nem a Te dolgod", azoknak kívánom, hogy valahol nyilvános helyen legyenek rosszul, és tapasztalják meg, milyen az, ha segítség nyújtás nélkül mennek el mellette az emberek, mert hiszen hát "nem az ő dolguk"!

12. vagyok. Nem értem, miért baj, ha az ember figyel a környezetében élőkre. Szerintem ez még nem kotnyeleskedés. Nyilván nem kell minden neszre rendőrt hívni, de ha a kérdező hallja, hogy rendszeres az üvöltözés akkor nem baj, ha kicsit jobban odafigyel. Nagyon sok ismerősöm nőtt fel bántalmazó közegben, ahol a szomszédok rendszeresen végighallgatták az ordibálást, de senki nem csinált semmit, pedig egyértelmű volt, hogy nem leszidják a gyereket valami miatt, hanem volt, pl. hogy a szülők vitája majdnem késelésig fajult. Azért, ha ilyet hall az ember, hogy így megöllek büdös k... Tedd le a kést! stb. azért igenis hívja ki a rendőrséget. Ha csak veszekednek a gyerekkel, hogy rakjon már rendet az más. Ezért kell figyelni (nem hallgatózni egész nap utánuk, csak figyelni), hogy pontosan mi miatt megy a veszekedés, ha már áthallatszik és ha úgy tűnik, hogy gáz van igenis segíteni. Egyik haveromat megölte volna a mostohaapja, ha a szomszédok nem hívnak rendőrt a kiabálás miatt. Korábban is kihívták már őket a veszekedések miatt, de akkor nem volt nyoma tettlegességnek ezért nem csináltak semmi. Haverom viszont pont azért mert segítségért kiabálni, mert tudta, hogy a szomszédok hallják. Ha nem tudta volna lehet ott verik agyon 15 évesen. Ők is megránthatták volna a vállukat, hogy "nem tartozik ránk". Teljesen más, mikor a hírekben hallja az ember, mint mikor a közvetlen környezetében, ismerőseivel, barátaival vagy vele történik. Engem is vertek már meg iskolaudvaron mások előtt és senki nem tett semmit, mert "nem az ő dolga". Aztán, mikor komolyabb baj lett belőle akkor ment a mutogatás, hogy "de ő is látta, te is ott voltál, ő se szólt..." Vagy mikor összeestem a buszon, ahol a busz 90%-a ismerősöm volt és mindenki elfordította a fejét, felhangosította a zenét, bámult ki az ablakon, csak hogy ne kelljen segíteni. Én meg végig a busz padlóján feküdtem. Egész nap lehetne sorolni az ilyen sztorikat. Én inkább kérdezem meg feleslegesen, hogy segítsek e és max elzavarnak, minthogy előttem haljon meg valaki, csak mert "semmi közöm hozzá". Aki meg inkább végighallgatja, ahogy másokat bántanak az meg számoljon el a lelkiismeretével, ha esetleg valami tragédia történik, amit egy telefonhívással megelőzhetett volna.

22es és a buszon kajak nem segített senki? Vagy a végén valaki odament?

22. vagyok. Suliba menet történt és egy haverom volt ott, aki mikor észrevett nyitott nekem ablakot, meg leguggolt hozzám beszélni, hogy élek e még, de neki sem volt ülőhelye, más meg nem adta át (pedig vagy 10 volt osztálytársam volt a buszon, plusz egy csomó felnőtt a faluból, akik ismernek), meg vize sem volt, ezért csak ennyit tudott csinálni meg figyelt, hogy ne tapossanak rám. Mikor beértünk a végállomásra valahogy levitt a buszról, belém erőltetett valami kaját, majd felhívta anyámat, aki be akart küldeni suliba, mert mire odaért már magamnál voltam, haverom meg lecseszte, hogy vagy hazamegyek most vagy hazavisz ő. Én a földön fekvős részből, csak arra emlékszem, hogy haverom bakancsába kapaszkodtam, mert úgy éreztem, hogy minden forog meg hallottam, hogy beszél hozzám, de nem igazán értettem. Meg arra, hogy leszálláskor lépkednek át rajtam az emberek, de ha haverom nem jön oda akkor senki le se szarta volna, hogy mi bajom van. Én ilyen helyzetben minimum átadom a helyem és odaadom a vizemet, ha van még egy idegennek is.

Itt mindenki azt tanácsolta, hogy csak abban az esetben lépjen, ha már többet tud a kérdező, és nem azt, hogy nézzen el mellette. Egyeseknek nem ártana megtanulni szöveget értelmezni.

Utolsó olvasd már el a 13., 15., 20. választ!

22/24. Akkor ez valamennyire a te hibád is, ha az embert ennyire utálják a volt osztálytársai, biztos nem ok nélkül :P

Utolsónak. Igaz nem ide tartozik, de szívbeteg vagyok. Emiatt már óvodában sem voltak barátaim, mert egy szülő sem akarta, hogy a gyereke egy "fogyatékossal" játsszon. (Ezt volt, aki így meg is mondta.) Az óvónők sem engedtek közösködni, később a tanárok sem, többnyire csak ülhettem mellettük, mert senki nem akarta értem vállalni a felelősséget. Mivel ugyan ez a csoport lett később az osztályom is továbbra sem akartak velem lenni. Erre rátett egy lapáttal, hogy a műtétek miatt fél oldali gégebénulásom lett, amitől mindig olyan lett a hangom, mintha be lennék rekedve valamint nem tesizhettem, amit rossz szemmel néztek, lustának gondoltak. Ezzel tökéletesen tudtak szekálni. Persze tudom bárkit lehet bármivel, de én elég jó célpont voltam. Lehet, hogy emiatt utáltak, de nem gondolom, hogy ez az én hibám lenne. (Érdekes, középsuliban senkinek nem volt velem baja.)

Azért ez nem túl életszerű...nyilván nem kérdőjelezem meg ami veled történt, de nem ez az általános. Rengeteg olyan esetet tudnék mesélni amikor valaki összeesett az utcán/buszon vagy valakit elütöttek és hatan rohantak oda segíteni. Amikor kocsival belémszáguldott egy részeg állat úgy, hogy az autóm megpördült és a villanyoszlop állított meg, SENKI nem ment el mellettem. Még a járókelők is odaszaladtak. De amikor megyek az utcán (pl.most télen) és látok részeg fiatalokat a földön elájulva, én is kihívom a mentőt ha nem tudom őket felvakarni az aszfaltról. Nem jellemző, hogy az emberek ennyire áttaposnak egymáson.

Tudom, hogy nem ez az általános, nekem is vannak pozitív tapasztalataim is. Ezt a buszos példát a "nem tartozik rád, törődj a magad dolgával" jellegű válaszokra írtam le, mert sajnos ilyen is van (még családon belül is), hogy az ember nem törődik a másik bajával aztán, ha gond lesz meg mentegetőzik, hogy "nem gondolta, hogy olyan komoly a helyzet". Anyum is ilyen felfogású. (2x kerültem miatta kórházba, sokszor suliorvoshoz és mindig ezzel mosta kezeit a történtek alól. Az orvos meg úgysem tudja megmondani, hogy én pár nappal korábban betegnek néztem e ki vagy sem.) Ő tipikusan az a fajta szomszéd, aki inkább becsukja az ablakot, ha hallja hogy valahol dulakodás van. Sajnos mifelénk az volt a jellemző hozzáállás, hogy ne avatkozzunk más életébe, nem ránk tartozik, hogy miért ordít, hova tűnik el napokra, miért sír folyton a gyerek stb. aztán történtek is extrém esetek a környéken csecsemőgyilkosság, halálra fagyás, öngyilkosság minden. (Nyilván nem minden hónapban, de ilyen esetekből, már egy is több, mint kéne.) Én meg nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy napok óta nem hall gyereksírást vagy, hogy miért ment ki XY az erdőbe. De sok családnál nyílt titok volt, hogy verik a gyerekeket, nagymamát, feleséget mégsem tett senki feljelentést, (legalábbis nagyon ritka volt) mert "minek szóljak én bele, még a végén én járok szarul". De a "kedvenc" kifogásom a "minek hozzam őket szégyenbe ilyennel". Ha pedig megtalálták a holttestet erdőbe, kútba, patakba, akárhol akkor már muszáj volt kihívni és persze mindig ment a meglepődés, hogy "nem is gondoltam volna róluk"....a nagy lófittyet nem. Sajnos vannak ilyen környékek. Én hamar elköltöztem onnan és tanulva a történtekből, inkább fülelek egy kicsit, ha veszekedést hallok.