Vajon mit tudok ebben a helyzetben csinálni? (Részletezve lent)

A történet az, hogy gimnáziumból frissen kijött 19 éves (lassan 20 éves) fiatalember vagyok, akit felvettek az ELTE-re - szak lényegtelen - és sajnos úgy tűnik, hogy mégsem kezdhetem el a tanulmányaim.

Az egész onnan indult, hogy 10.-ben felhagytam a komolytalan viselkedéssel, az időpazarló szórakozásokkal, és edzeni dolgozni, tanulni és szocializálódni kezdtem, tudatosan odafigyelve, ennek eredménye meg is lett és úgy érzem rengeteget fejlődtem (és még fogok). Nagyon jó eredményeim voltak, nyelvvizsga, szép érettségi, minden összejött. Azt hittem hogy ennyi kell, és akkor majd szépen megyek egyetemre.

A helyzet sajnos úgy alakult, hogy kollégiumba nem vettek még fel, várólistás vagyok. Pénzem karcolja éppen a 100k ft-ot de ez Pesten semmi. Szüleim alig tudnak támogatni. Úgy érzem, hogy minden kemény munkám most megy a kukába. Nem tudom mit kezdhetnék az életemmel most jelenleg, ha csúszok is egy évet se biztos, hogy meglesz az a fajta anyagi jutattás, amire szükségem lenne. Ezen a szakon meg Pesten kell tartozkodni, és ki kell építeni a kapcsolatrendszereim, továbbá alig aludnék ha bejárós lennék (170 km-re lakok Pesttől)

Tudom ez nem egy Máltai szeretet szolgálat, és valószínűleg csak az óriási mennyiségű stressz segítette, hogy ezeket a sorokat leírjam, de mégis, volt már más ilyen helyzetben? Ha igen, még tudom menteni a terveim, vagy hagyjam fel? És mennyek szakmát tanulni, mert csak arra van lehetőségem? Egy színig vérig humán beálítottságú ember vagyok, már egyetem előtt jóval próbáltam a tudásom megalapozni, ez egy tragédia, ami most történik velem. Ennyi idősen sokk nekem ezt most felfogni, nem hogy elfogadni.