Lehetne bármit is tenni ebben a reménytelennek tűnő helyzetben?

Egy elég ócska helyen élek, nagyon nem érzem jól magam itt. Nagyon szeretnék innen elköltözni, legfőképpen egy nem is túl messzi városba (nagyjából 100 km), és ott új életet kezdeni, boldog lenni. Amíg itt kell élnem boldog ember sose leszek, az élet apró örömei néha megvannak, de az örömöt mindig beárnyékolja a sok bántalom.

Viszont nincs lehetőségem elköltözni, és úgy érzem nem is lesz. Még az anyámékkal élek, önálló keresetem nincs, el nem tudom képzelni hogy engem bárhova is fel fognak venni dolgozni. De ha fel is vennének, kétlem hogy az anyám megengedné hogy egyedül elköltözzek akárhova is. Tőlük meg ugye nem várhatom el hogy költözzünk el innen csak azért, mert én itt csak szenvedek, amúgy is el akarnék már szakadni tőlük.

Mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Mert ezt így sokáig nem fogom már bírni, új életet kéne kezdenem, mert ebbe már kezdek beleőrülni. A diliházban fogok kikötni rövidesen.