Szerintetek ilyen helyzetben elvárható a lakótársamtól, hogy ő is takarítson?

Fél éve van egy új lakótársam. Ő tanul, mellette dolgozik, reggel hétkor megy el itthonról és van, hogy este nyolcig nem is jön haza. Én itthon dolgozom, kb. a napi nyolc óra megvan, mellette végül is van időm elvégezni a házimunkát, de akkor is zavar, hogy ilyen lusta dög. Pl. a szemetet nagyon ritkán viszi le, arra nem képes, hogy vécépapírt újat tegyen fel, a mosogató addig van tele az általa teleszórt krumplihéjjal, amíg ki nem szedem... régebben simán megcsinálta, hogy a levetett ruháit a mosógépben gyűjtötte, amikor megtelt, indított egy mosást, kiteregette a fürdőben, a száraz ruhából egyenként szedte le minden nap azt, amit éppen felvett, mert lusta volt összehajtani és berakni a szekrénybe (ezt abbahagyta, miután ugye én is szoktam mosni és párszor a fürdőkádba szórva találta a cuccait, mert nem tudtam hova tenni... de még mindig a fürdőben tereget és ott lógnak állandóan).

Ha szólok valamiért, pár napig csinálja, de aztán megint szarik bele. Én meg utálom folyton cseszegetni, meg végül is elismerem, hogy nehéz a munkája meg a suli, de lassan már úgy érzem, mintha nem a lakótársa lennék, hanem a leszbi háztartásbeli élettársa... Szerintetek igazságos így?