Te szeretsz társasházban lakni?

Társasházból feljelentgető, rosszindulatú, primitív szomszédokkal van rossz tapasztalatom. Soha többet!!!

A családi ház körül van egy pár méteres sugárban saját kert, a telekszomszéd azon túl van. Így sincs túl messze, de legalább ennyi privát szférája van az embernek. Semmire nem cserélném el...

Világéletemben városi gyerek voltam, de mindig is az volt a véleményem, hogy városban csak LAKNI lehet, ÉLNI nem.

Ezért aztán 40 évesen (amikor a gyerekek már elhagyták a családi fészket) vidékre költöztem. Volt egy kis erdőm, egy kis tavam, hatalmas területem, legelő, szántó. Tulajdonképpen ki sem látszottam a munkából, de baromira élveztem minden percét. Az élet azóta külföldre sodort, itt megint társasban lakunk, de már megvettük az új házunkat Magyarországon, és ha isten és a párt is úgy akarja, tavasszal hazaköltözünk.

Én a szülői, családi házból kerültem panelbe. Semmi bajom vele. A szomszédok rendesek, a lakóközösség többnyire csendes, ha valaki bulit tart, vagy felújít, akkor ír egy kétsoros tájékoztatót a faliújságra és ennyi. Nem tudok róla, hogy lett volna ilyesmiből komolyabb gond. Lehet csak szerencsém van, de mi jól elvagyunk itt. Nem mondom, hogy szeretnék életem végéig itt élni, de ez inkább a lakás elosztásának köszönhető, ami számomra kicsit otthontalan, nehezen tudom megszokni. Míg régen otthon a családi házban a nagy, nyílt terek voltak a jellemzőek, addig itt minden kicsi és szűk, mondhatnám, hogy állandóan falakba ütközök. :)

Amikor beleszerettünk a lakásba, úgy gondoltam ezt még otthonosabbnak, kuckósabbnak fogom érezni, de nem így lett.

Én is családi házban nőttem fel, és szereztem jó és rossz emlékeket is. Én eléggé szeretek kertészkedni, de egy pár éve már nincs időm rá-megváltozott az életstílusom-, így nem bánom, hogy társasházba költöztem. Noha mégcsak kb. 1 hete, de egyenlőre nekem nagyon tetszik. Minden percekre, az utcánkban minden amire szükségem van megtalálható. Mondjuk nekem egyik legfontosabb szempont lakásvásárlásnál a szomszédok és a társasház milyensége volt (lakók). A fürdőben szoktam hallani a felettem lévőket néha, de nem zavar.Földszinti lakás, de minden helységben van ablak. (Sok sok évig éltem ablaktalan szobában a családi ház korszakában, ahol ráadásul a tető a fél szoba magasságát levágta.)

Földszinti lakás lévén nincs erkélye, de elég vastag a falvastagság, így az ablakpárkányon egy rakás növény elfér. Belső udvaros, ezért elég csendes, pedig villamos is jár a ház előtt, és szerencsére a lakás elhelyezkedése miatt nincs előtte eljáró "forgalom" (emberek).

Sosem érzem magam "túl" egyedül a társasház mivolta miatt. Szerintem számít milyen környezetből jön el az ember és milyenbe érkezik. Nem mindenkinek jön be a társasházi életstílus, és én sem itt akarom leélni az egész életemet, márcsak azért is, mert később ki szeretném próbálni az erkélyes nagy kilátással rendelkező lakásban való lakást és legalább idősebb koromra kertes házban szeretnék lakni (a kert miatt).

Szerintem az is számít miért költöztetek el. Mert ha például szerettetek valahol lakni ahonnan el kellett jönnötök anyagi okok miatt akkor eléggé nehéz megemészteni a környezet változást.

6: No, akkor nem általánosítok, pontosítsunk:

Amiben én laktam a lakótelepen, abban emeletenként 4 lakás volt, és minden ház a lakótelepen ilyen elosztású. Soha nem jártam másfajtában.

És amikben én laktam és jártam polgári társasházakban (ez kb. 1000-1500 társasház Budapest belvárosában), azokban igaz, hogy eredetileg emeletenként egy lakás volt, ami egyenként több száz vagy akár 3000 négyzetméter is volt, de a háború után ezeket a lakásokat folyamatosan leválasztották egyre kisebbekre, és mostanra egy emeleten 15-30 lakás van az ún. körfolyosós házakban, és rendszerint 4-6 emeletesek, plusz a földszinten is van ugyanennyi lakás.