Buli van a szomszédban, zeng a ház én meg aludni akarok. Hívjam ki a rendőrséget?

Én azért nem ajánlanám senkinek ezt a "békés" utat, mert csak felidegesíti magát vele, és nem is hatásos.

Én már voltam ilyen helyzetben, szóltam barátságosan, erre egy kicsivel lejjebb vették a zenét meg magukat, ami még mindig lehetetlenné tette az alvást. Kb. másfél órával azután, hogy szóltam halkultak el annyira, hogy már nem volt zavaró. Tehát a fejlemények csak nagyon lassan haladnak, veszítünk az alvásidőnkből jó sokat.

És még fel is idegesítjük magunkat rajta, hogy szóltunk, és semmibe vesznek. Utána meg emiatt nem tudunk aludni.

A rendőrségi fellépés sokkal hatásosabb, és nem mérgelődünk.

Gondolom, már vége van a bulinak, így nincs több hozzászólásra szükség. ;)

Amúgy én is békepárti vagyok, vagyis először kérek, aztán figyelmeztetek, és utána intézkedek. Ha én nem is vagyok egy bulizós természetű, de azért megértem - főleg, ha nem naponta van (egy évben egyszer meg igazán ki lehet bírni, pláne, ha nincs kisgyerek, másnap nem hajnalban megyek dolgozni, amúgy jó szomszédok vagyunk.

Mondok egy ellenpéldát. Én nagyothalló vagyok, és csak a rádió maximális hangerejére tudok felkelni - jó esetben. volt egy idő, amikor kora hajnalban kellett kelnem. A szomszéd nem tudta, hogy hallássérült vagyok, és egy alkalommal, amikor nem ébredtem fel egyből, becsöngetett hozzánk. Apám ébredt, és beszélt vele, és bocsánatot kért és elmagyarázta, hogy nagyothalló vagyok. Közben már én is bocsánatot kértem, megkerestem a módját, hogy hogyan lehet egy kicsit jobban kímélni a szomszédot, és szent a béke. Nem kell hozzá feltétlenül rendőrség. Van a házban egy lakó, aki mindenért feljelent mindenkit, szerintetek az mennyivel normálisabb? Ti milyen emberrel laknátok szívesebben együtt?!

"Én azért nem ajánlanám senkinek ezt a "békés" utat, mert csak felidegesíti magát vele, és nem is hatásos. "

A rendőrség sem pattan ám rögtön. Két órát (ha egyáltalán veszítettek annyit), veszítettetek, de cserébe nem vesztetek össze a szomszéddal, és megnyertétek őket a jövőre is, vagyis ha nálatok lesz ricsaj, ők is el fogják viselni.

Az emberi kapcsolatok, a jó szomszédi kapcsolat 2 óra alvásnál (nekem) többet ér.

Fél órán belül jöttek is a rendőrök! Persze biztosan nincs ez mindenhol így, ezt aláírom. Lehet, hogy csak szerencsénk volt.

Azért azt is érdemes fontolóra venned, hogy te, vagy akárki, akivel ilyen történik a szomszédotoknak semmit sem számítotok, magasról letojja a jószomszédi viszonyt, mert akkor eszébe sem jutna, hogy magára haragítja őket a hangoskodásával.

Hála istennek, nem kellett kollégiumban laknom, de ilyen helyre fel lehet készülni füldugóval.

Mikor hajón dolgoztam, 3-an voltunk egy kabinban, plusz a folyosóról is behallatszott a jövés-menés, ott sem lehetett volna aludni anélkül. Majdnem mindenki azzal aludt.

De egy bulira senki sem számít. A legtöbb családban nincs is füldugó. Meg aki nincs hozzászokva a viseléséhez, az valószínűleg kezdetben nem is tud aludni vele.

"Akivel ilyen történik a szomszédotoknak semmit sem számítotok, magasról letojja a jószomszédi viszonyt, mert akkor eszébe sem jutna, hogy magára haragítja őket a hangoskodásával."

Én ezzel nem tudok egyet érteni. Plusz a jó példa ragadós. Lehet, hogy ő meg úgy lett volna vele, hogy én biztos olyan bunkó vagyok, hogy feljelentem őket, vagy hogy panaszkodni fogok előre, és azért nem szól. Ki kell nyitni a szád és szólni kell. Mondjuk én se imádom, hogy minden hétköznap és hétvégén hegeszt a szomszédunk, vagy fűrészel vagy kopácsol, de ő meg a kutya ugatást hallgatja.A másik szomszédtól meg a gyereksírást.

Szóval mindenkinek lenne oka haragudni, de nekem megéri megspórolnia haragot, én jobban járok vele, ha legalább jó viszonyt megpróbálok kialakítani, nekem nem függ ettől az önbecsülésem, hogy ki kezdeményez.

A hozzászólók közül néhányan nem számolnak a társadalmi együttélés és az illem szabályaival.

1. A tolerancia nemcsak azt jelenti, hogy nekem egy bizonyos mértékig el kell viselnem, ha mások zavarnak. A tolerancia azt is jelenti, hogy másoknak is tekintettel kell lenniük az én érzékenységemre, ezért nem zavarnak fölöslegesen. Sajnos ez utóbbira az emberek többsége nem gondol. Pedig a tolerancia végképp nem jelenti azt, hogy "én bármit csinálhatok, te viseld el és kussolj"!

A tolerancia tehát azt is jelenti, hogy nem tartok otthon bulit, hanem kibérelek egy termet. Ha erre nincs pénzem, akkor napokkal előtte szólok a szomszédoknak, hogy buli lesz. Akkor fel tudnak rá készülni, elmennek otthonról, vagy az elmélyültséget igénylő munkájukat nem arra az éjszakára ütemezik. Ha pedig nem tudok több nappal előre szólni, mert hirtelen jött a buli, akkor "fékezett habzású" bulit tartok.

Szóval az együttélés szabályai nemcsak a szenvedő szomszédokra vonatkoznak, hanem a bulizókra is. Sőt, főleg rájuk. Mert ők könnyedén el tudják viselni azt, hogy én csendben vagyok, de nekem nehezebb elviselnem az ő zajongásukat.

2. Egy kigyúrt, betépett állathoz nem érdemes becsöngetni. Nincs az a kulturált hangnem, amit képes lenne felfogni és tolerálni. Az ilyen emberből eleve hiányzik a tolerancia – ha lenne benne, nem randalírozna. Tehát azzal szemben sem lesz benne tolerancia, ha szólsz neki. Tapasztalatból tudom. Ráadásul ha utána kihívod a rendőrséget, biztosan fogja tudni, hogy te hívtad. Sőt, ha más hívja ki, akkor is rád fogja és másnap téged ver pofán, mert szerinte összeférhetetlen vagy.

3. Az az ember, aki nem tartja tiszteletben mások nyugalmát, semmilyen toleranciára nem tarthat igényt. A tolerancia azt jelenti, hogy ha a vak nekem jön az utcán, akkor én kérek elnézést, mert nem figyeltem. De ha a vak kiverné a szememet a botjával (nem teszi, mert a vakok általában nagyon toleránsak), arra már nem terjedne ki a tolerancia. A toleranciakorlát tehát azt jelenti, hogy a mások érdekeit súlyosan sértőkkel szemben jogos az azonnali és kemény hatósági fellépés. Majd abból megtanulják – ha megtanulják –, hogy mi a tolerancia.

Amit írtam, azt nem szabad összetéveszteni azzal, hogy vannak emberek, akik lépten-nyomon mindenkit feljelentenek. Emögött lehet betegség is, például skizofrénia.

Egy időben egy olyan házaspár lakott alattunk, akik állandóan feljelentettek bennünket különböző ürügyekkel. Például azzal, hogy a nejem éjszakánként fapapucsban rohangálva dübörög a csupasz fapadlón, hogy őket zavarja. És direkt felszedtük a szőnyeget :-) Éjszaka kihívták ránk a rendőröket, akik először is látták, hogy álmunkból ébredtünk, másodszor nem parkettánk, hanem szőnyegpadlónk van, plusz szőnyeg. A nejemnek pedig nem fapucsa van, hanem egy kis vékony műanyag.

Legközelebb azzal hívták ki a rendőröket, hogy éjszaka oda-vissza tologatjuk és a csupasz fapadlón (!) dobáljuk a bútorokat. Ők okoztak nekünk kellemetlenséget, mi viszont tehetetlenek voltunk velük szemben.

Rendszeresen buliztak, hangoskodtak, ránk szellőztették a dohányfüstöt és a piaszagot, olyan volt a lakásunk, mint egy kocsma, ezért nyáron is csukott ablak mellett voltunk kénytelenek aludni. Szólni sem lehetett nekik, mert agresszívak voltak. Végül az lett a megoldás, hogy a faszit alaposan elvertem. Utána nyugalom lett. Csönd, kellemes illat, béke :-) Ha valakinek ez kell a békés egymás mellett éléshez, ám legyen :-)