Te választanád kollégium helyett a bejárást, ha három órát kellene utazni?

Ahhoz, hogy beérjek nyolcra, hajnali ötkor már fel kell üljek a buszra. Ehhez négykor fel kell kelnem. Három napom is van az órarendben, amikor négyig tart a tanítás. Ha a tanár jó szívű, hogy tíz perccel előbb elengedjen, akkor este hétre hazaérek, ha nem, akkor csak nyolcra. Technikumot végzek, kell tanulni, de magolni már szerencsére nem. (nálam az vett el mindig sok időt. a történelem, meg a magyar, amit seggelni kellett. Amit érteni, mint fizika, matek, azzal nem volt bajom) De még így sem vagyok biztos abban, hogy a szükséges tanulásra lenne e időm és erőm.

Másik oldalról kikészít a kollégium. Nem azért, mert rossz a kollégium, hanem mert én nem vagyok kollégistának való. Nem ez az első év, hogy koleszos vagyok, és voltam már más koleszban is, de bárhová megyek, bármilyen szobatársaim vannak, nekem ez kész kínzás. Próbáltam, hogy majd megszeretem, de nem sikerült. Én nem vagyok szívesen emberek között ilyen sokat. Vannak barátaim, de sokkal kevésbé igénylem a társaságot, mint az átlag, úgy gondolom. Szívesen vagyok egyedül. Szeretem a csendet, szeretek egymagamban filmezni, vagy olvasni. Nekem bőven elég lenne annyit emberek között lenni, amennyit a suliban vagyok, plusz az az egykét hétvége, amikor a barátokkal kimozdulok. Idegesít, hogy körülöttem folyton beszél valaki. Nincs egyetlen csendes pont sem ebben a nagyon nagy kollégiumban. Négyen osztozunk egy kis szűk szobán, nem lehet az, hogy egész nap nem szólunk egymáshoz. Pedig én örülnék neki, de ha ezt elmondanám, akkor egy keserű szemét alaknak lennék bélyegezve. Szerintem amúgy ez nem így van, nem utálok senkit és nem kívánok senkinek sem rosszat, csak szeretnék egy kis csendet. Év végéig már kihúzom valahogy, de vissza van még egy teljes tanévem. És most el kell döntenem, hogy koleszos leszek, vagy bejárós.