Miért írnak le engem ilyennek?
Nem szoktam felvágni semmivel sem, de mégis azt mondják rám, hogy nem érdemlem meg amiket kapok... Jó tanuló vagyok, illedelmes a lányok körében, fiúkkal, és lányokkal is jól eltudok beszélgetni... Most felkerült az, hogy a laptopom össze tört, (nem én törtem össze, mielőtt írnátok, hogy vigyázzak a cuccaimra) és kaptam egy számítógépet, AMIRŐL nem is beszéltem, nem pózolgatok vele a képeimen, csupán úgy tudták meg, hogy látták mikor web kameráztunk a tükörből vissza tükrözve, és innen jött az, hogy mindent a seggem alá tesznek, és mihaszna vagyok satöbbi... Beleszálltam az árába, nem is kevéssel.
Ó! Meg, hogy én vagyok mindig a gizda, mert márkás ruhákat viselek, de komolyan, ha az anyagiak engedi miért ne? Nem öltözök kihívóan, semmi extra sincs rajtam sose, nem is szoktam mondani, hogy milyen márka, hanem megkérdezik tőlem, hogy új, én mondom rá ,hogy igen, új, erre jön fel az a kérdés, hogy ez XY márka? Nem hülye, ha látja a logóját, ha én meg nemet mondok rá,hogy nem, ez nem az, akkor én leszek a hülye mivel nem tudom mit viselek. Meg az, hogy én kapok minden nap 300 FT-t, hogy vegyek magamnak valamit az iskolabüfében, ahhoz nekik mi közük van? Cukorbeteg vagyok, és van olyan, hogy egy szendviccsel nem érem be, és most csak miattuk nem fogok újra elájulni testnevelés órán, azért mert nem vettem meg a sulis szendvicset, és leesett a vérnyomásszintem.
Nem értem, nem én vágok fel velük, mivel nem is beszélek róluk közvetlenül, úgy, hogy: "Nézzétek má' meg milyen az új cipőm!"
Ők kérdeznek ezekre a dolgokra, van, hogy már nem válaszolok, de ha nem mondok rá semmit, akkor meg az van, hogy nem vállalom fel.
Vagy ha tényleg gizda, nagyképű vagyok, akkor hogy lehetne változtatni ezen tulajdonságomon?
Lehet, hogy csak irigykednek. Nem feltétlenül rosszindulatból, csak rossz érzés, ha másnak mindene megvan, neked meg nincs, pedig te sem vagy rosszabb.
Szerintem ne foglalkozz ilyen dolgokkal, legyél továbbra is normális, majd megszokják, és egy idő után nem fog feltűnni nekik, hogy hogyan öltözködsz, hanem a személyiségedre koncentrálnak.
Utolsó:
14 éves vagyok, pontosan nemsokára betöltöm.
Színtiszta irigység a gyerekek sajátos gonoszságával keverve.
Majd hozzászoksz.
Még gyerekek vagytok, kevesebb belátással szemlélitek a világot, és gonoszabbak is vagytok egymással, mint később. (Nem bántásként írom ezt, puszta tényként.)
Ilyen korban még csak azt látják, hogy ők két-három szezonon keresztül kénytelenek hordani egy pár cipőt, ami a harmadik szezon végén már elég viseltes lesz, te meg ha kicsit elkopik, már kapsz is újat. Ugyanez vonatkozik ruhákra is.
Azt nem tudjuk, hogy gizda és/vagy nagyképű vagy-e, mert egyikünk sem lát, hogy hogyan viselkedsz a való életben.
Volt pl egyetemen két haverom. Mindkettőnek volt autója, mindkettő viszonlyag új és szép volt, mindketten szüleiktől kapták.
Az egyikük a WC-re is azzal járt, a folyosón/előadóban sokszor az ujján pörgette a slusszkulcsot stb.
A másikról pedig hónapok után derült ki, hogy kocsija van, mert ő gyakorlatilag arra használta, hogy hazajárjon vele, hét közben a tömegközlekedést használta, amihez mellesleg ingyen bérlet járt mindenkinek. Mondta is, hogy hülye lenne csomó pénzt elkölteni benzinre, és szennyezni feleslegesen a környeztetet, ha itt van az ingyenbérlet. Ráadásul a kocsi több macerával jár: mindig parkolót kell keresni, félted hogy ellopják.
Szerinted melyik a szimpatikus viselkedés?
Ez olyan dolog, hogy ha megtehetném, akkor sem folyatnám feleslegesen a csapot, nem égne mindenhol a villany, mert sajnálnám pazarolni az így is véges energiakészleteket.
Tehát neked sem kellene feltétlenül a divat szerint, vagy az első apró kopás megejelenésekor ruhát/cipőt cserélni. Ha márkás ruhákat vesztek, azt úgyis ritkábban kell mert jó minőségűek. Így persze, hogy kiszúrja mindenki, hogy havonta-hetente új cuccokban jelensz meg. Szerintem felesleges, mert egy adidas póló évekig bírja kinézetromlás nélkül. Akkor meg minek vennék másikat? Ha te is így gondolkodnál, akkor hidd el könnyebben elfogadnának a többiek.
Van másik megoldás is. Irány egy elit/magániskola. Ott már magáért az oktatásért is fizetni kell, viszont ott vélhetően veled egy szinten lévő családok gyermekei lesznek, akiknek természetes lesz, hogy hetente új ruhában jelensz meg. Ott senki sem fog beszólni neked.
Nem szoktam felvágni, és nem is szoktam minden héten új ruhát hordani... 1-2 havonta elmegyek/elmegyünk vásárolni, nem szoktam felvágni tényleg semmivel. Most élek egy példával: Van egy Gucci órám, amit kaptam karácsonyra, nem szoktam felvenni az iskolába, illetve ha fel is vettem csak kényszerből, mivel az meg szüleim hinnék azt, hogy nem örülök neki, mivel nem hordom, DE akkor is, hosszú ujjú pólóban megy, így rátudom húzni a karórára, hogy ne lássák.
Magániskolába meg nem megyek, mivel ha már ide járok elsős korom óta, nem fogok a kedvükért elmenni, főleg azért, mert itt az oktatási rendszer nagyon is jó.
Na igen, ez már genyó dolog az osztálytársaktól, hogy egy órát nem mersz hordani, mert kicikiznek. Főleg ok nélkül.
Amúgy van ezzel kapcsolatban egy javaslatom. Ne ilyen divatmárkákat hordj, ami közismert. Pl a Gucci órán én személy szerint csak mosolygok. Kicsit jobban értek az órákhoz mint az átlag, és az ilyen divatcégek úgy hozzák ki az óráikat, hogy régi, jól bevált közép- vagy felső középkategóriás szerkezeteket beleraknak egy általuk dizájnolt tokba, esetleg ráraknak pluszban ráraknak egy-két drágakövet vagy a számlapra vagy a tokra, ráírják a márkanevet, és máris kész a sokszoros áron eladható óra. Nem arról van szó, jó minőségű benne a szerkezet (kvarc esetében a japán Myota, automatáknál szerintem ETA szerkezeteket használnak), de messze-messze nem ér annyit, mint amennyiért adják.
Szóval ezzel kapcsolatban az az ötletem, hogy ne ilyen armani meg gucci órát vegyél, hanem mondjuk Tissot, Certina, Longiness vonalon nézz szét. Ezekről egy átlag 13-14 évesnek fogalma nincsen, viszont ugyanannyi pénzért (vagy kicsivel többért) messze jobb wrekkel szerelt órát kapsz.
Ugyanez vonatkozik ruhákra. Vannak kevésbé ismert, de jó márkák, válaszd azt és észre sem veszik, milyen pólóban vagy.
Én nem vagyok egy óra mániás, apukám szokott venni nekem, (ha kérek) és mivel én nem vagyok jártas az ilyen dolgokban, ráhagyom apukámra, és azt nem mondhatom meg neki, hogy milyet vegyen nekem, mert mások meg se tudják engedni ezt... De szerintem eléggé furán hangzik: "Apa, ha legközelebb órát veszel nekem, vegyél nekem egy kevésbé ismert márkás órát, jó?" Meg akkor megkérdezné tőlem, hogy miért, és mit mondjak erre? Ha meg megmondom, hogy nem tetszik az osztályomnak, hogy nekem XY tárgyam van, félek, hogy szólna anyának, és ő meg bemenne az iskolába...
A ruhák meg... Próbálkoztam ezzel már, de azokban meg ÉN nem érzem jól magam, és amúgy is, csak két márka van, amit szeretek hordani, mivel abban megtalálom a stílusomat. :-) És nem, nem úgy öltözöm mint a mai fiúk, hogy csőnatrág, hosszú szárú cipő, amin rajta vannak olyanok, hogy elképesztő! ÉN inkább maradok a visszafogott ruháknál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!