Hogy lehet hogy vannak akik még 20 évesen is otthon dekkolnak a szüleiknél?

-2Én azért nem költözök el, mert még egyszerűen nem tehetem meg. A családomnak szüksége van rám.

És nem hiszem, hogy ettől gáz ember lennék.

Nem értem én sem, hogy téged miért zavar, hogy mások mit hogyan csinálnak, mikor megszülettem, nekem nem mondták, hogy a Te elveid szerint kell majd élnem, se másnak.

Normálisan is fel lehetett volna tenni ezt a kérdést, ha csak szemrehányás nélkül érdeklődsz valami felől, az teljesen természetes, és normális válaszokat is kaptál volna.

Szerintem ismerkedj emberekkel, beszélgess velük, akkor meglátod, hogy mindenkinek mennyire más az élete, vannak akik huszon évesen rengeteg problémával küszdködnek, vannak akik kevésbé, mert rendezett körülmények között nőttek fel (ami nem baj, ez lenne az ideális).

Próbálj meg kitekinteni magadból, mert számodra jelenleg csak az a világ létezik, ami téged körülvesz, de minden embernek kicsit más a világ, ahány ember, annyi féle élet.

21L"

Nem mondtam, hogy gáz ember vagy. De azért valljuk be, hogy a hozzászólásod picit egoistára sikeredett. Én nem mondtam, hogy a saját álláspontom az a non-plus ultra, csak leírtam, és érvekkel alá is igyekeztem támasztani. Elismerem, hogy nem mindenki számára alkalmazható ez.

Szerintem az, hogy valaki felnőttként otthon él, az sokszor picit érzelmi alapú döntés, mintsem racionális megfontoláson alapszik. Ami nem feltétlenül baj, viszont szerintem érdemes megfontolni, hogy elpazaroljon-e több évet az ember, mikor tapasztaltabban is nekivághatna majd később a családi életnek. Szerintem nehéz úgy tapasztalatot gyűjteni, ha valakinek 20-25 évesen is fogják a kezét, de ez csak az én véleményem.

Megmondom őszintén, tetszik a gondolkodásmódodban rejlő szabadság, és van benne nőies tapasztalat is. Ennek ellenére nem kevesebb benne az előítéletesség és az önteltség. Az logikus, hogy a fogalmazásmódom sérelmezed, és a hatását hangsúlyozod, de mondd, szerinted én nem vettem észre? Nem kell a te útmutatásod ahhoz, hogy levonjam a tanulságot a dologból, hiszen itt van a szemünk előtt, ami történik. Nekem az jött le, hogy te nemigen bízol az emberek figyelmében és ítélőképességében, legalábbis jobb megfigyelőnek tartod magad mindenki másnál. Pedig, te magad írtad, hogy mindenkinek más az élete, ha már felemeled a szavad, akkor azt is figyelembe vehetnéd, hogy a világ is más mindenki számára. Tudom, hogy nem az valóság, amit észlelek belőle, ezért is vagyok nyitott egy szélesebb körre. Arra pedig fény derült, hogy a világkép nagy része az érzelmek nyomán alakul ki, és bizony, érzelmi szálak, de főleg félelem köti az embereket a szüleik segítségéhez. (Nem mondtam, hogy ez rossz volna, vagy akár irracionális)

Azt hiszem, az utolsó mondatod példázza a legjobban:

"Próbálj meg kitekinteni magadból, mert számodra jelenleg csak az a világ létezik, ami téged körülvesz, de minden embernek kicsit más a világ, ahány ember, annyi féle élet. "

Ezt úgy írod, mintha én nem lennék vele tisztában. Nem burokban nevelkedtem. Attól, hogy valaki nem hülye teljesen, attól még nem kell, hogy olyan legyen a személyisége, mint neked. Ez a dolog iróniája.

"Drága fiam, tudod az a baj, hogy eleve a kérdésfeltevésed volt olyan pikírt, amitől jogosan nyílt ki a bicska a válaszolók zsebében. Nagyon ügyes vagy, tényleg le a kalappal, viszont még mindig fenntartom, hogy ha olyan érettnek gondolod magad, akkor azt is el kellene fogadni, hogy nem minden fekete-fehér. Leírták neked, mi okból "dekkolnak" a szüleiknél: neked ezt nem is kell megértened, csak elfogadnod. Meg mondjuk a stílusodon csiszolnod. Lehetnél kevésbé nagyképű majom. Például..."

"Ha neked elpazarolt időnek számít a szüleiddel élni, akkor őszintén sajnállak, majd ha nem lesznek az élők sorában talán majd máshogy gondolod. Tudod régen abszolút nem ment ritkaság számba, hogy több generációk laktak egy háztartásban dédunokáktól az ük nagyszülőkig és még is ment a dolog."

Nem mindenki nevelkedett vagyonos, boldog, idilli családi körülmények között. Talán ha nektek is már gyerekként egyedül kellett megvédenetek magatokat mind testi, mind lelki fenyegetés és bántalmazással szemben, akkor talán a ti stílusotok is lehet, hogy "pikírt" lenne.

Veletek ellentétben én nem hiszek benne, hogy mindenki csak jót akar. Ugyanis vannak önző, közösség ellenes, beképzelt emberek is, teszem azt például, akik megaláznak másokat, a vagyonukkal vágnak fel, elveszik más kenyerét, stb.

Ellenben én nem szántam senki számára személyes sértésként ezt a kérdést, még ha nyersen is van megfogalmazva. Pontosan az érzelmi háttérre voltam kíváncsi, erről pedig sokminden ki is derült.

Az egy dolog, hogy régen hogy volt, mert most nem régen van. Én is tudok róla, az én családomban is van múltja ennek. Attól még nem feltétlenül követném is ezt a dolgot... Ugyanis az én családom ma élő tagjainál tapasztalható is az eredménye ennek a szokásnak...