Egy reggel hozzám érkezett szerelő keresztbe állt a felhajtónkon, erre elég erélyes stílusban felhívott a szomszéd, okés ez a stílus?

Nincs rendben a szomszéd stílusa, hiszen a szerelő nem tűnt el, hanem Nálad volt, elérhető volt, tehát igazából sima ügy volt megoldani a problémát, nem volt vészhelyzet. Akkor lett volna vészhelyzet, ha a szerelő el is tűnt volna, mondjuk elmegy egy környékbeli boltba.

Én 1989 körül éreztem, amikor a TV-ben mutatták, hogy a gazdasági válságot é az államadóssági hitelválságot a hajléktalanok -- akkor még munkásszállókon lakó munkások -- utcára dobálásával ,,oldják meg''. Utcra kerültek és a 90-es évek során csendben jelentős részük fokozatosan meghalt. Akkoriban szűnt meg Magyaroszág mint ,,haza'', közösség létezni. Persze előtte is voltak gondok, részben mivel a válság a 70-es években kezdődött, sőt végső soron a Monarchia óta hurcoljuk magunkkal, részben meg azelőtt is minden probléma a legsebezhetőbb rétegek valamilyen feláldozásával, eldobásával lett ,,megoldva''.

Az enyhít a dolgokon, hogy itt nem kellett nyomozgatni, ki kocsija volt a környékről, mert csak ketten vagytok, és egymás telefonszámát is tudjátok (hisz fel tudott hívni a szomszéd, nem kellett csöngetnie).

Valahogy biztos el lehet majd simítani estére a dolgot. Az jó hogy amúgy is cseréltetek számot

Igaza van.

Bunkó vagy, és nem is látod be, ami rettentő szomorú :(

Igaza van, de érdemes embernek maradni akkor is ha bosszant valami.

Lehet kérni is és nem feltétlenül követelni, és mindenki boldog.