Milyen volt a lakóhelyed a 90-es években?

Egy alföldi megyeszékhely melletti 50-es években alapított közsségben élek. Eleve az egész települést összképét a kádárkocka típusú házak uralták. A 90-es évektől már úgymond divat lett a nagyobb padlástetes ház is. A vadkapitalizmus kezdetén egyre többen engedhették meg maguknak a nagyobb házakat, akár 1 emeletest is egy községben. Jobb élet volt, de azt nem tudom attól-e, hogy sokal fiatalabb voltam. ( gyerek)

Ma már az egyik legdinamikusabban fejlődő település vagyunk Bács-kiskun megyében. A tepeülés lakossága rohamosan el kezdett nőni. Ma már szinte 2 részre, az új és régi részre válik szét a település. A 2000-es évek közepétől gombamód kezdtek szaporodni az új építésű házak, főleg hitelből. Nagyon sok a tehetős ember is, luxusterepjárókkal járnak. Már ipari övezete is van a községnek, noha a 90-es években elhanyagolható számú volt a helyi dolgozók száma. Akkor a 15 km-re fekvő megyeszékhelyre jártak az emberek dolgozni 98%-ban. Kevés vállalkozás volt még, de nekik jól ment.

Vidéki nagyváros külső, önálló része:

Régen:

Földutak mindenhol. Még közvilágítás sem nagyon volt, csatornázás sem. Nagyobb szél, vihar esetén áram se volt. A házunk egy utca végén volt, körülöttünk üres telkek, volt pár szomszéd néhány házzal arrébb, de erősen "falu vége" hangulat volt.

Emlékszem gyerekként ha láttam, hogy jön valaki az úton messze, gyalog vagy autóval akkor beszaladtam a házba. Mindenhol akácos fasorok voltak, a buszhoz 15 percet kellett sétálni.

Azóta felkapott rész lett. Aszfaltos út, csatornázás, gyors internet. Kitelepülő fiatalok, városlakók. Kertvárosias hangulat. Most például Halloween-i buli volt, mindenki az utcákat járta, stb.

Mindenhol házak vannak, körülöttünk is, már talán túl sűrűn is. Minden ház előtt 2-3 autó. Felkapott és relatív jómódú környék lett, de már nem ugyanaz sajnos vagy nem sajnos mint régen. Már nem lehet kiülni az utca közepére beszélgetni mert 2 percenként elmegy egy autó 30-as táblánál 70-el.