Szerencsésnek érzed magad hogy Budapestre születtél nem pedig egy kis faluban?

Én azért érzem szerencsésnek magam, mert egy faluba születtem, és nem Budapestre, vagy megyeszékhelyre.

Persze, ha egy Isten háta mögötti zsákfaluba születtem volna, akkor lehet, hogy ennyire nem tetszene, de így, hogy egy várostól 15 km-re levő faluban élek, szerintem ez a legszerencsésebb helyzet.

És akármennyire is ez megdöbbentő, de soha nem volt problémám sem iskolába, sem munkába, sem szórakozni járni. Óránként jár a vonat, busz még gyakrabban, vonattal kevesebb, mint negyed óra alatt a városban vagyok, ez kevesebb, mint Angyalföldről eljutni mondjuk a BME-re.

Emellett pedig egy nyugodt, csendes kertes házban élhetek, ugyan nappal van némi forgalom, de éjszaka ha óránként egy autó megy, akkor már sokat mondtam.

Szeretek Pesten lakni, de...

Az a szerencses, akire figyelnek a szulei

Akinek van testvere akivel szamithatnak egymasra

Akinek jo a hazassaga, es nem egyedul fekszik minden este

Akinek vannak egeszseges gyerekei

Mindegy, hogy a Deak teren vagy Tarnabasznadon vagy...

Már eleve előnnyel indulnak szerintem, még akkor is, ha nem a legjobb részen.

Gondold el, egy mamahoteles pl mennyit félre tud tenni, ha nem kell albit fizetnie, vidéken jóval alacsonyabbak a bérek.

A kaja, rezsi attól nem drágább, mert Budapest.

4-essel értek egyet. Budai agglomerációban éltem, 20km Budától, egy álom volt. 30p volt busszal és beértél Budára, minden egy karnyújtásnyira. Aztán anyagi okok miatt távolabb kellett költözni egy vidéki városba, ami 90km-re volt Budapesttől. És sajnos ebben a vidéki városban semmi nem volt, se megélhetési lehetőség, se szórakozási lehetőség, se normális egészségügyi ellátás. Pestre kellett járni dolgozni, napi 3 óra ingázás (1,5 oda, 1,5 vissza). Vagy kórházba. És sajnos a legközelebbi nagyobb vidéki város is 60km-re volt, de oda csak busz ment, ami annyi idő volt mint Budapestre vonatozni.

Visszaköltözni lehetetlen, az árak az egekben, a fizetések a béka segge alatt. Nincs reális kilátás jó irányú változásra. Elegem lett ebből, külföldre költöztem.

Én semmiképpen sem vinném falura a gyerekemet.

1. Falun jó ha helyben van az általános. Ha nincs szerencsénk, akkor furikázhatom a gyereket a körzetünkhöz tartozó általanosba egy másik településre.

2. Az általános ha helyben is van, ki tudja mennyire jön be. Városban ha nem jön be a suli, simán átiratom egy másikba, maximum 5 perccel többet sétalunk reggel, míg falun vihetem kocsival egy távolabbi helyre.

3. Amikor a gyerek gimis lesz vagy elkerül hazulról, mert koleszba kell mennie vagy mehet hajnalok hajnalán vonattal/busszal és ugyanúgy suli után a menetrendtől függ, ha lekési a buszt, akkor várhat 1-2 orát a következőre.

Ne feledjük azt se, hogy nem minden 14 éves érett arra, hogy elkerüljön hazulról.

4. A gyerek ha bejárós és nem koleszos, kb semmi társasági élete lesz, ha nincs akinél csövezhet, amikor az osztálytársakkal bulizni megy, hacsak nem én fogok hajnali 3-kor odaautózni érte...

5. Ha a gyereknek kell valami a suliba utolsó pillanatra, itt 5 perc alatt kiérek az éjjel-nappaliba ahol MINDENT lehet kapni, sok faluban annak is örül az ember, ha szombat délutan van bolt.

6. Ha a gyerekkel van valami, itt nagyon hamar le lehet vele érni az ügyeletre, míg falun úgy kéne átfurikázni a városba.

7. A gyerek kevésbé is lesz önálló, szerintem nem lesz neki jó, hogy azt látja, hogy a hetedikes osztalytársai egyedül járnak-kelnek őt meg a szülők furikázzák.

8. Aztan akármi van a gyerekkel pluszban, én nekem mivel szintén nem falun fogok dolgozni, egy városból kell érteszaladnom.

Vidékre születni szerintem jobb. Gyerekkorodban pont nem kell hogy milliónyi szórakozási lehetőség legyen előtted, elég ha csak játszol a barátaiddal, aztán anyádék néha elvisznek valahova, ami így örökre emlékezetes marad. Azon sem fog semmi múlni, hogy milyen általános iskolába vagy gimibe jártál, mert ha van agyad, akkor kisvárosiként is bejuthatsz jó egyetemre, ugyanúgy, mintha valami sznob pesti iskolába járattak volna.

Később pedig nyilván elköltözik a többség valami nagyobb városba, és leélheti ott az élete hátralevő részét (ironikus módon pont ezért van vidéken kevés munka/szórakozási lehetőség) de aki kisebb településen élt, az legalább megtapasztalta, hogy milyen a lassabb, természetközelibb élet.

Én is elköltöztem már, de sokat adott az életemhez, a vidéki lét. Volt veteményesünk, ahol mi termesztettük a saját zöldségeinket/gyümölcsünket, aztán a mamámmal főztünk belőle befőttet, volt nagy kertünk ahol annyit játszottam amennyit csak akartam, és akkor, amikor csak akartam, nem kellett könyörögni hogy menjünk a játszótérre, sokszor a barátaimmal kibicikliztünk egy tóhoz, vagy az erdő határához, stb. Szóval nekem volt egy csomó olyan élményem, amik sok embernek egy életre kimaradnak, hiszen az nem olyan gyakori, hogy valaki felnőttként költözzön nagyvárosból egy kisebb településre.

Egyetemistaként jöttem el onnan, ami pont a tökéletes kor arra, hogy úgy istenigazából tudd élvezni azokat az előnyöket, amiket egy város tud nyújtani.

6-os vagyok.

Itt külföldön vidéki 350e-s városban jelenleg a lakhelyemen van munkalehetőség részmunkaidőben ami fedezi a lakhatást és a kaját meg egy kis zsebpénz is marad, mellette oktatásra lehet járni ami 15p séta, vagy 5p bringa/busz. Nyugi van, szupermarket 2p séta, tengerpart 7p séta.

Nyilván fáj viszont. Családot hátrahagyni, barátokat hátrahagyni, teljesen idegen nyelv, más szokások.

Magyarország számomra élhetetlen volt és mai napig mérges vagyok rá. Nem lehet mindenki Elon Musk vagy mészaros lőrinc hogy milliókat keressen. Valakit az élet alig áldott meg intelligenciával vagy/és szerencsével vagy/és életerővel. Aki nem kitűnő otthon az az EU szegénységi küszöb alatt él (M.o. 75%-a...). Nyugaton az átlag ember is fontos és megél emberhez méltóan.

Illetve a világért sem akarom bemocskolni a falusi iskolák hírnevét, szóval tisztelet a kivételnek, mert vannak igenis szuper falusi iskolák, de sok falusi iskolába az ott és a körzeti gyerekeket felveszik, hadd ne részletezzem, milyen viselkedési zavaros vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket képzelek el a leendő osztálytarsainak, akik majd lehúzzák az osztály színvonalát.

A mi sulinkban az ilyen gyűjtőosztály a velünk párhuzamos volt és 3., 4.-ben együtt voltunk velünk napközin. Én kaptam már tőlük pofont, lopták már el a dolgomat, fenyegettek engem...

Emellett van olyan is az ilyen gyűjtőkben aki a többieket akadályozza a tanulásban a saját tanulási nehézségei miatt...

És ez városi suliban megoldható volt, hogy nem voltunk hivatalosan osztálytarsak.

Falun, ahol jó ha összekaparnak annyi gyereket, amivel ibdulhat egy elsőosztály nem nagyon lehet szeparálni a tanulókat...