Miért léteznek ilyen gonosz emberek?

Nézzétek el, ha kusza lesz az írásom, de még nagyon a történések hatása alatt vagyok. A helyzet az, hogy nemrég költöztünk falura és nyár elején elkezdett bejárni hozzánk egy cica (egyébként gazdás itt a környéken, de sajnos nem tudjuk, ki a gazdája). Félénk volt, de éhes, ezért néha tettem ki neki ennivalót. Aztán, egyre több időt töltött nálunk. Javarészt home officeban dolgozom, így elég sok időt itthon vagyok. Ha jött a cica, mindig adtam neki enni, megsimogattam, nagyon szeretetéhes volt, rengeteget bújt. Nem tagadom, picit hozzánk nőtt, nagyon megszerettük annak ellenére, hogy tudtuk, nem a miénk. Két napja azonban észrevettük, hogy nagyon keservesen sír, bebújt az egyik fánk alá és sehogy nem tudtuk kikönyörögni még ennivalóval sem. Kerestük a gazdáját, de senki nem jelentkezett érte (sejtem, hogy ki lehet a gazdája, mert pár házzal arrébb láttam már párszor a cicát a kutyájukkal játszani, amikor ők is kint voltak a kertben; persze lehet, hogy hozzájuk is csak bejárt)

Nem találtunk senkit, aki érdemben segíteni tudott volna, ezért munka után betettük a kocsiba és elmentünk a legközelebbi város állatorvosához. A kocsiban keservesen sírt, de mi nem láttunk rajta semmi sérülést, azt hittük, megevett valamit, amit nem kellett volna. Mire odaértünk az orvos, már rángatózott és mire sorra kerültünk vele, addigra már késő volt, elaludt szegény. Az orvos ennek ellenére megnézte, majd közölte, hogy itt valami más gond van. Leborotválta a szőrét és mindkét oldalán lőtt seb volt, vagyis valaki átlőtte a cicát.

Én fel nem tudom fogni ezt a fajta gonoszságot.

Természetesen tudom, hogy bár ez a szokás falun, nagyon rossz szokás, hogy úgy tartanak cicát, hogy mindenfelé járkál, hiszen sok veszélynek van kitéve, ez az egyik oldal. A másik viszont az, hogy nem tudom megérteni ezt az aljasságot. Felfoghatatlan.

Mi belebetegedtünk. Budapestről költöztünk ide, mert nyugodt, békés vidéki életre vágytunk. A nyugalmat és a csendet megkaptuk, de úgy látszik, a gonoszság itt is jelent van.