Társasházban élők! Milyen kapcsolatotok van a szomszédaitokkal?

Malájok, nem tudom pontosan hány generációja üvölt egész nap, sokszor még hajnalban is spanyolul vagy milyen nyelven, rögtön a lakásunkkal szembeni lakásban. A rendeltetésszerű ajtóbecsukást hírből sem ismerik. Ezalatt azt értem, hogy úgy basák be akár éjjel is, hogy a térről is hallani.

A másik. Takarításmániás, kényszerbeteg anyuka a jóval idősebb férjével. A nő feladata állandóan a kisgyerek, aki irányába a legkisebb hatást se sikerül gyakorolnia szerencsétlennek, pedig max első osztályos a kissrác. Üvöltve, a játékát végigcsapkodva robog végig a lépcsőházon legalább naponta kétszer. Aztán a másik gyerekkel ordít felváltva az ablakom alatt. És végül, arrogáns, beszólogatós vénember. Aki amíg az ő feladata volt, hál Istennek már nem az, hajnali négykor rángatta ki a macskakövön a kukákat a ház elé. Csak mert őt kidobta az ágy. Nagyjából ennyi.

1, 0 a kapcsolt;

2, 98% azért köszön;

3, Nem, mert nem ismerem fel;

4, Nem;

5, Még nem, de élesedik valami...

Albérlő vagyok. A falszomszédom egy nagyon kedves barátom és a szülei. Így találtam a lakást is. Vele nyilván jóba vagyok, sokaszor át is jön

A többieket fejről sem ismerem, de alépcsőházban mindig köszönök

Ahol felnottem BP szélén ott ismertem mindenkit, utcan is koszontunk. Volt hogy a buszrol egyutt mentunk es pl vittem az idos neni szatyrait.

Semmilyen. Köszönünk, de már a lakógyűlések is megszűntek (hál' istennek), csináltunk egy közös csoportot és nagy ritkán oda benyögünk valamit, ha kell, vagy problémánk van. Nem megyünk át becsengetni a szomszédba a másikhoz, hogy Terike néni majd ne felejtse el kihúzni a kukákat...

Nekünk így jó, békesség van és kuss.