Jóban vagytok a szomszédaitokkal ? Át szoktok járni egymáshoz ?

Nem kertes hàz, belvàrosi, régi építésű lakàs, 2szintes épületben.

Max pàr szót vàltunk a régi csalàdi baràttal, de ennyi.

Köszönés a többiekkel oda-vissza és csókolom.

Kertes ház Bp. agglomerációban.

Átjárni nem szoktunk, egyikünk sem "beülős". A kapuban viszont akár fél órát is elbeszélgetünk (nem rendszeresen, csak időnként). De amúgy mindig köszönünk, ha éppen összefutunk.

A másik szomszéd egy fiatal srác, egyedül él, őt sosem látjuk szinte (de nincs gondunk egymással amúgy.)

Budapesten, kertvárosi övezetben egy kisebb, pár lakásos társasházban élek.

Minden szomszéd normális, senki nem ordibálós vagy igénytelen szerencsére, tehát a lakóközösség olyan átlagosan jó.

Köszönünk egymásnak, 1-1 szót váltunk a bejáratnál egyikkel-másikkal vagy max ilyen kérdés, hogy láttam-e valami kulcsot, parkolóhellyel kapcsolatban stb. De szerencsére senki nem mászkál a másikhoz, én ennek roppantul örülök, jó ez így.

Volt már egyik lakásban a lakók elutazása előtt egy szétpukkadt csap, akkor figyeltünk, segítettünk, hogy ne folyjon napokig a víz számolatlanul- ezek alapvető dolgok, de én nem megyek senkihez, nem kéregetek, nem is szívesen venném, ha valaki zaklatnak ilyen sóért meg társai (boltok gyalog is 10 percre vannak, szóval ezt zavarónak élném meg).

Van egy túlbuzgó szomszéd család, akik látványosan kiegészítik a fizetett takarító és kertész munkáját (nagy csinnadrattával gyerekestől vonulgatnak bokrokat formázgatni az előkertbe és párszor beszóltak, hogy én nem megyek-e… kedvesen, mosolyogva elmagyaráztam munkából jövet, hogy erre nekem nincs érkezésem. Hála az égnek békén hagynak, de másnál azért próbálkoznak :D

Nekem ez így tökéletes, a szomszédainkat nem tudjuk megválogatni, nekünk vannak barátaink, családtagjaink, ez kielégíti a társas kapcsolatok iránti igényünket.

Udvariasság, kedvesség, segítőkészség a bajban alap, de nekem ennyi a maximum egy szomszéddal- nagyon rosszul érintene, ha erőszakosan furakodna be a lakásunkba vagy hasonló.

Veszprém megye, 8 lakásos lépcsőház.

Rosszban szerencsére senkivel sem vagyunk, bár van két fiatal pár, akiknek nagyon nem megy ez az egész "másokkal élünk együtt, egy közösségben" történet, de már javul a helyzet. Bár egyikükkel nehéz volt megértetni, hogy miért ne az ablakok alatt cigizzenek és lelkizzenek hajnali 3-ig, hétköznaponként is.

A többiek rendesek, normálisak, nincsen velük gond, köszönünk egymásnak, néha váltunk pár szót, de ennyiben ki is fújt a dolog.