Jóban vagytok a szomszédaitokkal ? Át szoktok járni egymáshoz ?

Budapest, 12 lakásos társasház:

Köszönünk. Az egyik (és egyetlen valódi) szomszédunk külföldi, ő nagyon közvetlen, barátságos, többször adott már ajándékba italt, és felajánlotta, hogyha bármikor szeretnénk inni valamit, vagy beszélgetni, menjünk át hozzá (a munkája folytán rengeteg ajándék italt kap az ügyfeleitől, de ő nem iszik - egyébként mi sem gyakran és az ajánlattal sem éltünk, bár úgy tűnt, szívből teszi), néha megállít beszélgetni vagy segítséget kérni magyar nyelvű ügyintézéssel kapcsolatban; nem terhelő a viszony, de nem is szoros.

Van egy lakó a felső szinten, akinek többféle szociális és értelmi problémája lehet, ő nagyon tapadós mindenkivel, akit meglát, sokszor zaklatott minket is itthon a kéretlen közeledésével, hiába utasítottuk el finoman, majd erélyesen - neki már köszönni sem szoktam és levegőnek nézem, ha beszélni kezd hozzám.

11 emeletes panel, 3. emelet.

Mellettünk egy középkorú özvegy férfi lakik, velünk szemben egy középkorú nő él egyedül, alattunk egy egyedülálló anya a tini lányával. Mindegyikük nagyon kedves, közvetlen, barátságos. Mindegyikükkel szimpatizálunk, beszélgetünk a lépcsőházban vagy az utcán, megkérdezzük egymástól ki hogy van ha összefutunk, de nem járkálunk át egymáshoz és nem kéregetünk kölcsön semmit. Olyanra volt már példa, hogy hivatalos iratot kellett tanúztatni a szomszédnak és bekopogott megkérdezni, hogy lennék-e a tanúja pl. autó átírásával, fenntartásával kapcsolatban stb., vagy hogy én szóltam neki, hogy 2 hétre elutazunk és ha valami történne a lakással (pl. csőtörés, betörés stb), akkor itt a telószámom és értesítsen, ilyesmi belefér, de nem járunk át egymáshoz, mindenkinek megvan a maga privátszférája, a saját kis lakása. Köszönünk, beszélgetünk, érdeklődünk egymás felől, segítjük egymást amiben tudjuk, de nincs kunyerálás meg fél napos szomszédolás, nem ülünk be egymáshoz feltartani a másikat. A lépcsőházban meg az utcán megbeszéljük, amit kell amikor összefutunk. Max. akkor kopogunk be a másikhoz, ha előre szólni akarunk, hogy bocsi, holnap fúrni fogunk 1-2 órát vagy ablakcsere lesz, esetleg jön a vízszerelő ekkor meg akkor, ezért előre is sorry a zajokért. És akkor örülünk, hogy a másik megtisztel annyival, hogy előre figyelmeztet, tudjuk mire számítsunk. Szóval jó kis közösség. Szeretem a szomszédaimat.

Köszönünk és ennyi.

Gyerekként sem értettem, miért kötelező jópofizni a másikkal, főleg miért jó, amikor a szomszédasszony ott ül a konyhában kib. órákon át, és cseverészik a semmiről (tényleg a semmiről ment a témázás, hogy Pista bá részegen megütötte a feleségét, és Marika miért nem válik el tőle, meg ilyenek).

Felnőttként csak annyiban változott, hogy már nem kell pofavizitelnem, amikor anyám-mamám áthívja a szomszédot hanem eldönthetem, akarok-e kapcsolatot tartani bárkivel.

Nem, nem akarok idegen emberrel haverkodni, csak mert "az illem" úgy kívánja.