Nyugaton hogy tudnak élni emberek egész életükben albérletben?

"Nem tudom mi az az eget rengeto kozos koltseg, vagy mit kell a sajat kertes hazadra allandoan kolteni."

Minimálbérből a 10-20 ezer forint is komoly kiadás. A kertes háznál pedig az a helyzet, hogy ha egy viszonylag új házban élsz, és a kertedben sincs más a gyepen kívül, akkor tényleg nem kell rá költeni éveken, sőt akár évtizedeken keresztül. De egy 30-40 éve vagy annál régebben épült ház esetében tényleg szinte évente van valami kisebb javítani való, és úgy 10 évente nagyobb is.

A fogorvosod lehet, az átlag ember ugyanugy a fél fizeteset költi lakhatasra...

Mansour, 30 eve épült házam volt, 9 ev alatt egy nagyobb felujirason kívül alig koltottem rá.

A saját lakás, saját ház egy magyar mánia, amely valójában éppen a szegénységből ered. Betegesen vágytak rá az emberek, hogy egy kis sajátjuk legyen (akármilyen vacak is)., Viszont akinek saját lakhelye van, az nem csak sok kiadással jár, hanem röghöz kötést jelent. Nem tudsz rugalmasan munkát vállalni, párt választani, ígéretesebb helyre költözni miatta. Egyáltalán nem tiszta előny. Nyugaton nincs ilyen beteges tulajdonosi rögeszme, az embernek sok másban kifejezhető a gazdagsága, jóléte, mint egy valamilyen ingatlanban.

A gazdagoknak inkább több helyen van bérelt jó lakása, netán villája, mint egy saját ingatlana. Ez igazi SZABADSÁGOT jelent, rugalmasságot, választékot.

egy magyar mánia,

Akár román mánia is lehet, hisz ott meg nagyobb a saját lakassal rendelkezok aránya.

Költözés, tobbet keresel 100 ezerrel, de kiadsz majd albérletre 150+ ezret. Nem minden esetben éri meg.

Nyugaton lakom es dolgozom, (ami nem csak Németországot es Ausztriát jelenti). A helyiek sajat ingatlanban laknak, csak a tobbi bevandorlorol tudom hogy alberletezik. Es nem egy maroknyi ember dolgozik itt

Ezt a szabadsag dolgot probald elmagyarazni azoknak is akiket kiraktak az albetletbol bizonyos okokbol. Nyugaton sem mindenki az bombabiztos berhazban lakik, szabályozott piaccal.

Es most ne luxusvillákkal dobalozzunk, maradjunk a középosztalynál.

Az egy nagy megnyugvás, hogy senki nem tehet ki onnan. - igen, és nyögheted harminc éven át a hitelt, és ha beüt a szr, mert a szomszédodba telepítenek a gyárat - így jártál.

Eladni már nem tudod a "nagyon fontos házadat", mert a kutya nem veszi meg, a hitel cseng rajta, így elköltözni sem tudsz.

Sokkal inkább egy albérlet, ahonnan megyek, amikor akarok, nem az, hogy ott vagyok bebetonozva egy szr helyen, de örülhetek, mert van saját házam.

16-os vagyok, pont most építettek egy gyárat - vagy mi a szrt az egyik haver telkéhez "nagyon közel".

Az ingatlanok ára leesett a francba, a gyárból ömlik a büdös füst, ami üli meg a környéket. De mivel az ingatlanjukat az életben nem tudják emiatt eladni, mert senki nem veszi meg így, maradnak ott két gyerekkel és szpnak.

Tényleg teljesen megérte odaköltözniük. Volt 3 év nyugi, aztán most már el sem mehetnek onnét.

Értem, hogy drágák a lakások, de nem muszáj nagyvárosban élni, aki nem tudja azt megfizetni, vehet kinnebb is. - és akkor 1,5-2 órát ingázol minden nap reggeli csúcsban :D Remek ötlet.

Agglomerációban nőttem fel, alaphangon 1,5 óra volt a munkahelyemre bejutni - haza meg 2,5. Imádtam reggel fél hattól minimum este fél nyolcig bszódni a bkk miatt.