Svájc tényleg annyira szuper hely, vagy azért vannak árnyoldalai is?

Nem a gazdagság a magas arrafelé, hanem az árak. A munkabérek is, nyilván, de az ottani megélhetési költségek, albérletárak, közlekedés költségei is kimondottan drágák.

Szóval ami itteni fizetésekhez képest nekünk luxusnak tűnik, odakint az pont elég hogy átlagosan eléldegéljen belőle az ember. Szűkölködni sem fog belőle az átlagember, de luxusra se fogja futni.

Ahogy mondani szokás, minden éremnek két oldala van.

#3

Nem hát, itt az átlag az kb egész Nyugat-Európához képest átlag alatti...

Ez nem igaz, hogy csak 60 milla feletti autók vannak...

Magasabbak a bérek, az árak is átlagban magasabbak, de inkább úgy mondanám, hogy attól függ, mit nézünk. Pl. albérlet nagyon drága, az egészségbiztosítás is elég drága, ha olyat akarsz, ami fedez mindent. A gyógyszerek sem olcsóak. Viszont az élelmiszerek elég jó áron vannak (legalábbis nem sokkal drágábbak, mint akárhol máshol Európában), és ha valami akciós (pl egyik népszerű szupermarketben, a Migrosban volt ilyen többször) akkor azok nevetségesen akciósak. Értsd magyar példán: 300 ft-os termék 20 ft-ra leárazva. Nem úgy, mint Magyarországon, hogy 299 ft-ről 289 ft-ra... És ezek tipikusak, nem egy-egy alkalom.

Illetve van egy hatalmas különbség a mentalitásban, amit én Svájcban tapasztaltam meg legélesebben.

ELmentem egy secondhand boltba. Olyan, mint egy turkáló, de nem csak ruha van, hanem elektronikai cikkektől át autóülésig, ékszerekig, étkészletig minden. Azt hittem, tele lesz majd közelkeletiekkel a bolt :) mert mindenki mondta, hogy milyen olcsó.

Tele volt svájciakkal. Echte svájciakkal, és nem a csórókkal, hanem akiknek rolex lógott a karján és sportkocsival vitték haza a fillérekért összevásárolt újszerű, márkás ruhákat, elektronikai cikkeket, stb.

Aztán mondták többet, meg máshol is láttam (ahol pl ugyanezek az emberek rárepültek az akciós zsömlére a Migrosban), hogy a svájciaknál jobban az a mentalitás, hogy ha tud valamin spórolni, akkor spórol rajta, hogy legyen pénze a jobb kocsira, nyaralásra, házra, stb.

Ezzel ellentétben kimegy egy csomó magyar például, megveszi a márkás, nevetségesen drága táskát, napszemüveget meg minden ilyen hülyeséget, és lenullázza a számláját - mert nekik meg az jobban számít, hogy "látszik rajtuk", hogy megengedhetik maguknak ezeket a luxusokat.

Én német nyelvterületen élek már régóta, de nekem Németország jött be. A svájciakat én általánosságban sokkal barátságtalanabbnak találtam, meg rugalmatlanabbnak, mint a németeket, de ez nyilván az én élményem, én nézőpontom, másnak attól még bejöhet.

Egyébként ha azzal megy ki valaki, hogy spóroljon, simán félre tud tenni rengeteg pénzt, ha akar.

Ott szegény max a bevándorló takarítók mosogatók

Szóval jah, jó hely

Az hülyeség, hogy a legolcsóbb autók is 60 millába kerülnek.

Magasak a fizetések, sok minden elég drága (pl. albérlet és betegbiztosítás és a szolgáltatlások), de nem annyival drágább, hogy ne lehessen egy viszonylag magas életszínvonalon élni és emellett elég szép összegeket félretenni.

A bevásárlás nem sokkal drágább, mint otthon, sőt... sokminden van, ami itt olcsóbb, otthon pedig rácsodálkozok, hogy mennyit képesek elkérni érte.

Mi mindketten viszonylag jó helyen dolgozunk, nem takarítás meg mosogatás, Zürichben élünk, szeretjük, mert modern, tiszta, biztonságos, nagy város, mégsem olyan zsúfolt, mint Bp. A svájciak között is vannak barátságosabb és kevésbé barátságos emberek, mint a magyarok között. Viszont itt, ha bemész a boltba, köszönnek, még az árufeltöltő is, kedvesek, segítőkészek... ugyanúgy a hivatalokban is és az orvosnál. Lehet, hogy ugyanezek az emberek a magánéletben nem ilyenek, de az engem nem nagyon érdekel.

A természet gyönyörű, nincs teleszórva szeméttel.

Amit én kifejezetten szeretek, hogy a lopás nagyon ritka. Több ismerősöm is felejtette már fent a vonaton, buszon a telefonját, táskáját stb. Mindenki hiánytalanul visszakapta.

Sok helyen a házaknál nincs kerítés, kint vannak hagyva a cuccok gyakorlatilag az utcán, senki nem viszi el.

És a másik nagy előny, hogy itt nagyon ritkán látni hajléktalant. Akik az utcán élnek, azok maguk választották ezt, ugyanis itt megkapják a támogatást ahhoz, hogy újra dolgozni tudjanak, biztosítanak nekik szállást, ameddig összeszedik magukat... nyilván bizonyos időkereten belül. Akiknek ez nem felel meg, tehát egyáltalán nem is akarnak dolgozni, azokat látni itt-ott az utcán.

Nyilván itt sem kolbászból van a kerítés, nekem nagyon nehéz volt az elején a nyelvet megfelelő szinten megtanulni, a helyi nyelvjárást megérteni, a szabályokhoz hozzászokni, talán 2-3 év után vettem észre azt, hogy kezdem otthon érezni magam. Ha valaki úgy jön ide, hogy nem is akar beilleszkedni, az itteni dolgokhoz alkalmazkodni (sok ilyen van), az nem fogja magát jól érezni.