Én voltam az inkorrekt vagy a szomszéd volt tapló?

Az a vicc, ezek 60 körüli emberek amúgy :D

Nem akartam én lenni a "gonosz", akikre világ életükben emlékeznek, hogy szétcsеszett egy eksüvőt (holott szólniuk kellett volna előtte), de innentől kezdve nincs pardon, ahányszor zajonganak, annyiszor hívok rendőrt.

Irtam nekik egy levelet, hátha józanon elolvassák, bér gondolkodom rajta, van-e értelme bedobni, az ilyen általában híján vannak az érzelmi intelligenciának.

Hosszú, ha valaki ráér elolvasni, itt van:

Kedves Szomszéd!

A szombat este/vasárnap hajnalban történtekről szeretnék írni. Az este folyamán, azt azt megelőző naphoz hasonlóan nevetgélésre, kiabálásra és dübögésre lettünk figyelmesek, majd az este 10 utáni zene hatására fölmentem jelezni az elmúlt egy hónapban már sokadjára előforduló csendháborítást. Azt gondoltam kultúremberek módjára meg tudjuk ezt beszélni. Egy fiatal nő és egy fiatal férfi nyitott ajtót, láthatóan erősen ittas állapotban és verbális durvasággal állítottak be engem “trógernek”, amiért fel mertem menni, mikor a hölgy öccsének az esküvője van. Mivel nem vagyok orákulum és jóstehetségem sincsen, ezért felmerült bennem az a költői kérdés, hogy vajon honnan kellett volna tudnom, hogy éppen esküvőt tartanak? Ha tekintettel más lakóra, előre szólnak, hogy “elnézést, hangosak leszünk esküvő miatt” (ahogy egyébként szabály alapján kötelező lett volna) akkor nyilván tiszteletben tartom, és nem szólok, mint karácsonykor és újévkor a hajnali 4-ig tartó mulatozáskor sem, holott a magyar jog szerint megtehettem volna, ugyanakkor toleráns emberként nem kerítettem erre sort. Ezt el is mondtam az ajtót nyitó hölgynek és úrnak, hogy nyilván nem szóltak erről, ezért jöttem fel, erre nekem estek még jobban, miszerint “miért szóltak volna, akkor elmegyünk hotelbe?” meg amúgy is “amikor Önöknek ünnep, akkor nem áll fenn a csendháborítás”. Mivel láttam, hogy ez parttalan vita így, el is mentem, majd Önök üvöltözve elkezdtek ugrálni a lakásban, hogy teszteljék a plafon tűrőképességét vagy hogy bosszantsanak - utóbbira tippelek. Kérdem én: ez mennyire volt kulturált megoldás? Nem egyszerűbb lett volna előre jelezni, mi következik és akkor ez az egész nem történik meg? Vagy ha már nem tették meg, legalább elnézést kérni, nem kitámadni, hiszen azért nem tudtam az esküvőről, mert nem szóltak! Végtére is ez egy társasház, ahol nem egyedül élnek, a hölgy szavaival élve nem egy “hotel”. A tévedések elhárítása végett pedig szeretném leszögezni, hogy a 22 óra utáni csendháborítás akkor is csendháborítás, ha a hangoskodó lakó éppen ünnepel - a rendőrség ki nem hívása egyedül a csendháborítást elszenvedő toleranciáján múlik, ez esetben rajtam, a magyar jogrendszer és a társasház szabályzata szerint bulikat és esküvőket társasházban nem lehet szervezni, csak a lakók előzetes hozzájárulásával és a közös képviselő engedélyével. Tehát a fenyegetések és a verbális inzultálás helyett inkább köszönettel tartoztak volna, amiért nem rontottam el két ember nagy napját, azzal, hogy rendőrt hívok. Bár szeretném megjegyezni, hogy alaposan próbára tették a türelmem eme feltűnően rosszindulatú és fellengzős reagálással. S ha más helyzetébe bele tudják képzelni magukat, érdemes elgondolkodni azon, hogy Önök hogyan reagálnának ha este 11-től kezdődően hirtelen üvöltözésre, dübögésre és zenére lesznek figyelmesek a fenti lakótól? 10-ből 10 lakó azonnal rendőrt hívott volna vagy birtokvédelmet kér, fel se ment volna szólni! Rajtam kívül nem sok más lakó tűrte volna el ezt, még a beszólogatás nélkül sem! Ne én legyek már itt az inkorrekt, elvégre én voltam az, aki nem fizettem rosszal a rosszért! Mindenezek ellenére sok boldogságot az ifjú párnak! Utóirat: a lifthofba bedobált cigi csikkeket ezúton is köszönöm, igazán figyelmes dolog volt!