Más is van úgy, hogy ha nem megy férjhez /nősül meg, és egyedül marad esetleg, kb esélytelen saját lakást venni?

Kezdésképp nem a legnagyobb ingatlanlufi kellős közepén, illetve egy gazdasági válság közepén kellene lakás venni.

Másrészt nem csak a 8-17 ig, havi 1x fix fizetését való munka létezik a világon. Aki ebbe belenyugszik, az ne csodálkozoon, hogy nem jut 1ről a 2re.

harmadrészt, 1 személynek minek kell 30nm-nél nagyobb lakás? semminek.

Férfi vagyok 30+ éves koromig lakótársakkal éltem.

Mindezt azért, hogy lehessen egy proli panelom egy szar kerületben. Így sem érzem, hogy előrébb lennék. Pont ugyanúgy nincs párom, boldog sem vagyok, de legalább pénzem sem maradt.

Az a baj, ha néha sikerült is megismernem valakit, hiába hozom haza, valószínűleg hamar arra a döntésre jutnak, hogy ők nem akarnak egy ilyen szar proli környéken élni velem.

11, évek óta hallgatjuk, hogy majd kipuukad a lufi, de nem úgy tűnik, mintha ez megtörténni készülne.

Valamilyen szinten igazat adok neked abban, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa, de valakinek muszáj belenyugodnia abba, hogy nyolc (legyünk reálisak, inkább 10-12) órát dolgozik egy nap, heti 5 napban, alkalmazottként, fix fizetésért. Mert ha nem lennének, akik ebbe belenyugszanak, akkor nem lenne, aki kiteszi az árut a boltban a polcra, kézbesítené a leveleket, elintézné az elintéznivalóimat, meg megcsinálná azt a rengeteg láthatatlan munkát, amit valami irodában valaki elvégez kis csavarként a nagy gépezetben. Imádnivaló, mikor valaki azzal jön, hogy képezd magad tovább és keress több pénzt, de ha mindenki így tesz, akkor ki lesz, aki pellust cserél a nagymamán az öregotthonban, vagy vigyáz a gyerekre az óvodában, vagy kenyeret süt? Ezekre a munkákra is óriási szükség van, és megérdemelnék az ezt végzők, hogy olyan bért kapjanak, amiből kényelmesen, egészséges körülmények közt élhetnek. Elvileg Európa vagyunk, nem kicseszett Szomália.

12, de neked legalább lett egy lakásod. Ha 10 évvel később születsz, se pénzed, se lakásod. A többségünk szerintem összetenné a két kezét azért a panelért a proli környéken. És könyörgöm, ilyen kompromisszumba ne menj bele, amelyik nőnek derogál a becsületesen megkeresett lakásod, az annyit is ér.

#13 Jól hangzik papíron, hogy van lakásom. Nyilván anyagi és lelki oldalát tekintve összeteszem a kezem, hogy nem vagyok másoknak kiszolgáltatva.

De sajnos ettől még nem vagyok előrébb sem. Sajnos a nők nem így gondolkoznak, hogy "de jó, vettél egy panelt" hanem úgy, hogy nekik nem feltétlenül az az életcéljuk, hogy egy proli kerületben élhessenek egy panelban.

17-es szerintem nincs olyan aki ne szeretné megtalálni a számára megfelelő embert, de sajnos nem olyan egyszerű :(

Személy szerint nagyon sokat próbálkoztam a társkeresőkön, nem mentem vele semmire, napi szinten sportolok, futok, úszom, boulderezem és mégsem találkoztam még senkivel, úgyhogy ilyenkor kicsit elbizonytalanodik az ember, hogy hogyan is ismerkedhetne meg valakivel.

Plusz az sem segíteni, hogy sokakat már annyi csalódás ért, nem mer belevágni egy következőbe.

Hitel nélkül esélytelen lakást venni, kisebb városokban is, sajnos.

Egyedül vagyok én is. 28/F

17, én pl. aszexuális vagyok, azért. Semmi szexuális igényem nincs, egyik nemhez sem vonzódom, romantikus vonzalmat képtelen vagyok érezni, így ha össze is jönnék valakivel (fiatalabb éveimben nyilván próbálkoztam), mindig az volt, hogy a szex, az egy kötelező rossz, amit el kell viselni, hogy a másiknak jó legyen, magából a kapcsolatból meg annyit érzékeltem, hogy ez az ember egy nagyon jó barátom, de nem csak heti pár órában látom, ahogy én szeretném, hanem nap, mint nap kerülgetni kell, és el kell tűrni azt is, hogy hozzám nyúl, mert szeretem és szeretném kielégíteni a jogos igényét az intimitásra.

Mára eljutottam oda, hogy ennek se magamat, se a másik felet nem teszem ki. Nem megyek bele a játékba. Nem tehetek arról, hogy ilyen vagyok, ettől még szerintem én is megérdemelném, hogy normális körülmények közt éljek, és ne aközött kelljen választanom, hogy egy barátot, vagy egy idegent akarok-e kerülgetni "otthon", mert sajátot, ami számomra ideális lenne, sosem engedhetek meg.