Lànyok ti hogyan oldanàtok meg a lakàs vètelt, ha nincs öröksèged, a csalàdod nem tàmogat semmiben ès a kereseted àtlagos?

Két éve élek Rómában az anyai ágról olasz párommal, akivel közösen bérlünk egy lakást. Mivel mindkettőnknek jó keresete van (részben a tanulmányaink, részben a protekcióink miatt), eleget félre tudunk tenni, hogy majd amikor ott tartunk, hogy családot alapítsunk, akkor a lakásvásárlás is szóba jöhessen. Egyelőre feleslegesnek tartjuk, hogy saját ingatlanunk legyen, hiszen valószínűleg nem itt fogunk letelepedni.

Hogy összefoglaljam a válaszomat: egy támogató családi háttér, kitartó tanulás, szorgos önkénteskedés, egy jó munkahely és egy megbízható pár miatt leszek majd képes arra, hogy saját ingatlant tudjak venni (ideális esetben kertes házat, azt mindkettőnket jobban vonzza). Nem mindenkinek lesz saját lakása vagy háza, sokan nem tudják megoldani. Ennek kapcsán vannak egyéni és társadalmi tényezők, de itt most nem ez a kérdés.

Egyébként nem látom értelmét ezeknek a "mi lenne, ha... ?" kérdéseknek. Nyilván tudnál olyan szituációt írni, amiben bármelyik nő a prostitúció felé fordulna (mert láthatóan efelé tereled a kérdést), ahogyan olyat is, amikben a férfiaknak is ez lenne az utolsó mentsvára. Az élet viszont nem így működik.

"Hogy oldanátok meg a lakhatást, ha kerekesszékes, terhes nők lennétek, akiket a bántalmazó párja elvág a külvilágtól és az első gyermeked életével zsarol?"

Kettő nőt ismerek, akik egy ideig prostituáltak voltak és elárulhatom, egyikük se az anyagi javak miatt tette. Az egyikük drogfüggő volt, miután az utcára került tizenhét évesen, a másikukat pedig a bántalmazó párja kényszerítette bele. Nyilván vannak olyanok, akik azért választják ezt az utat, mert könnyűnek hiszik (megnyugtatlak, nem az), de a többséget a kétségbeesés és a kényszer juttatta el oda, nem pedig az, hogy hú, de szeretne egy saját lakást.

24/N

#32 Gyorsnak lehet, hogy gyors, de nem könnyű. Felemészti az ember lelkét. Ezért tévhit az, hogy ez a könnyű út.

"Neked a tènyekkel van bajod."

Neked meg a szövegértéssel, mert olyan állításokat tulajdonítasz nekem, amiket én soha nem mondtam. Honnan szeded ezeket? Hallucinálsz is?

"Azt ìrod ez egy tèvhit, hogy a nőknek ematt könnyebb. Vannak nők aki a gyors ès könnyű meggazdagodàsi lehetősègeket vàlasztjàk." - mint írtam, a k.rvulás nem a könnyű út.

"De te belèm akarsz kötni mert kisebbsègi èrzesed van, frusztràlt vagy ès ezt rajtam akarod levezetni." - ezt sem tudom, miből hallucináltad ide. A kommentjeimnek nem a belédkötés a célja, hanem hogy megértsd, hogy sértő és megalázó a nőkre nézve, amiket írsz. Bár ahogy látom, te ezt pont lesz.rod.

#33

Az egyetem mellett dolgoztam és önkénteskedtem is, és hidd el, nehéz tud lenni, amikor össze kell egyeztetned az egyetemi tanulmányaidat, a magán óráidat, a munkádat, az önkénteskedésedet és a szórakozást, illetve pihenést. Nem panaszkodni szeretnék, mert az előbbiek mindegyikét élvezettel csináltam, nem bántam meg semmit, de elhiheted, jól tudom, hogy milyen az, amikor úgy érzed levegőt venni sincs időd, mert valamit mindig intézni kell.

Számtalan munka valóban felháborítóan keveset fizet, lásd például a tanárokat és mentősöket (az eladókat nem sorolnám ide, holott az egyetem mellett én is az voltam) és az is igaz, hogy elszálltak az ingatlanárak (bár nem tudom, hogy Magyarországon most mennyire komoly a dolog). Ezek mind igazak, az előző válaszomban is megemlítettem őket.

Manapság viszont jobb és több lehetőséged van például tanulni. Nekem az élet azt tanította, hogy nincs értékesebb dolog a tudásnál, így már ezzel meg lehet alapozni egy jobb jövőt. Aki nem él a lehetőségével, az lehet, hogy valóban "csak" kasszásként fog tengődni, de ez és sok más részben az ő felelőssége.

Az előző válaszomban is leírtam, hogy nem minden prostituált ugyanúgy került abba a helyzetbe, amilyenbe; nyilván én abból a kettőből indultam ki, akiket személyesen ismerek (hozzáteszem, egyikük se magyar). Könnyűnek és jól fizetőnek pedig nem mondanám; ez csak egy nagyon szűk rétegre igaz, amelynek sikerült befutnia. A többség pont annyit dolgozik, mint a tizenkét órában dolgozó pénztáros, csak éppen melléje még a lelki és testi megszégyenülés is társul. Nem részletezem tovább, mert nem egy vidám téma. Ha érdekel, számtalan dokumentumfilm készült a témában.

24/N (#31)

Sehogy. Jól elélek albérletben. Egy évet dolgoztam pincérként Ausztriában, és nem zárom ki, hogy ha jön egy jó lehetőség (azóta már szereztem szakmát, amit jobban szeretek, mint a vendéglátózást), akkor mennék újra külföldre. De elsősorban nem azért, hogy lakást vegyek magamnak.

Ha abban reménykedsz, hogy mindenki - persze csak a sportos, nagymellű, attraktív csajok, nem ám a dagadékok, meg a botsáskák - nekiáll árulni magát, amiért egy fos a lakáspiacunk, akkor van egy rossz hírem.

Nem kötelező lakást venni, sőt, tök felesleges.

Csak röghöz köt. Eszem ágában nincsen lebetonozni magam sehol.