Hogyan tud bárki elviselni panelben a felette lévő szinten egy gyerekes családot?

10#-essel egyetértek,nem normális a család,vannak akik azért odafigyelnek erre.

Viszont szerintem általánosítani felesleges. Milyen megoldást javasolsz amúgy a családosoknak? Költözzenek messzire?

Mi éltünk olyan család alatt,hogy csak egy gyerekük volt,de kegyetlen amit végighallgattunk ott. Ha nem a zene üvöltött akkor ők,dübögtek,a gyerek üvöltött és csapkodta a játékot folyamatosan a földhöz,vagy a kiságy rácshoz,borogattak valamit. Ez ment minden egyes nap. De éltünk olyan helyen is ahol csak a normális gyerekhangok jöttek,mint sírás pl. Most nekünk is van már gyerekünk. Az elején kellemetlenül is éreztem magam,mert sírt piciként a fürdetésnél,vagy üvöltött éjszaka betegségnél az orrszívásnál és zavart,hogy tudtam,hogy megzavarom más békéjét,de nem tudtam ezek ellen mit. Viszont mióta nagyobb el van magyarázva és nem engedem,hogy azért artikulátlanul üvöltve rohangáljon fel alá és mellette csapkodja a földre. Játszani normálisan is lehet. Engem is zavarna,pedig az anyja vagyok,akkor mást. De nálunk nincs is ilyenekkel gond eddig lekopogom. Ha nagy üvöltések vannak lefoglalom, kizökkentem abból,vagy akkor megyünk egy kört lent. Van egy közös udvar is,de oda nem is megyünk,mert tudom hogy ha ott hangoskodnánk is zavaró lehet. De itt szerintem a falak is vastagabbak amúgy,mert amikor már jó ideje itthon voltunk a szomszédunk meglepődött a folyosón,hogy megszületett már?? Hogy nem is hallották sírni és hogy biztos nyugodt baba,pedig sírt ugyancsak. Sokáig nem élünk már itt tömbbe,de ez egy nyugodt csendes jó környezet. Odafigyel mindenki a másikra.

Nem is értem, hogy a szocializálatlan és primitív panelproliktól mit vár az aki közéjük költözik.

Hiszen hamarosan ő is ugyanolyan őrjöngő idegbeteg lesz mint a többiek a lakótelepen.

Én sorházi lakásban lakom, de hasonló tapasztalataim vannak. A szemben lévő házsorba egy fiatal házaspár költözött, de egyáltalán nem illenek ebbe a környezetbe, mert hangosak, primitívek, empátia nélküliek. (A CSOK "áldásos" hatása: olyan emberek is meg tudtak venni jó, csendes környéken lévő lakást/házat, akiknek amúgy nem itt lenne a helyük.)

Az első gyerek 4 éve nyáron született, ebből következően nyitott ablaknál hallhatta minden lakó, ahogy a párhetes csecsemőt sírni hagyják minden éjszaka. Nyilván pár hét alatt megtanulta a kissrác, hogy felesleges sírnia, senki nem jön hozzá, ezért a sírás abbamaradt. De addig is kifejezetten borzasztó volt 40 percen keresztül hallgatni ezt.

Most már van egy kislány is, a fiú meg 4 éves, és elviselhetetlen hangokat adnak ki. Mellettünk van egy park, ott töltik az egész napot, és - nem túlzok - 10 percenként hisztérikusan, sikítva sír valamelyikük. Vagy azért, mert apróságokért is megütik, megszidják őket, vagy pedig a katasztrofális nevelési stílus miatt bennük lévő szorongást próbálják ordítással csökkenteni magukban.

Tavaly olyan cipőt kaptak, ami minden lépéskor sípol egyet, majd a szüleik arra biztatták őket, hogy trappoljanak benne végig az utcán. Még éjszaka is üvöltenek, ami nem a gyerekek hibája, hiszen maguk a szülők sincsenek tisztában azzal, hogy vannak együttélési szabályok. Annyira sötétek, hogy el se gondolkoznak azon, hogy nem biztos, hogy húsz másik család is kíváncsi a gyerekek sikítására, a felnőttek ordítására és tuc-tuc zenéjére.

Mi költözni fogunk (nem csak miattuk) remélhetőleg egy év múlva, de sajnos tudom, hogy ilyen emberek mindenhol vannak, és sajnos egyre több lesz belőlük.

16#-os. Én csak a sírásra reflektálnék,hogy sajnos vannak babák,akik olyan hasfájósak,hogy kézben és ha fejre állsz is sír,nem biztos,hogy azért mert hagyják. Én is ezt gondoltam, amíg nem lett saját,aki az első 3 hónapot végig sírta, napközbe kézbe nem volt gond,de este már semmi nem volt jó. Orvosnál is voltunk,mindent kipróbáltunk, diétát is már, utána lett jobb egyszer csak. Ezt csak azért írom,hogy sokan ebbe azért nem látnak bele így.. Arról nem beszélve,hogy az első hetekbe 2-3 óránként kelt enni sírva. Nálunk alul felül nagyon nem megy át a hang, oldalsó szomszédoknál jobban,amíg üres volt a mi szobánk felől a szomszéd lakás egy ideig,csak a gyerekszoba felől volt oldalsó szomszéd, így mi áthoztuk addig a mi szobánkba a lányom,hogy ha éjjel sír míg tisztába teszem,stb.,a szomszéd tudjon pihenni.

De minden másba egyetértek.

Sokadik szólás után feljelentettük őket, pont ezek miatt.

Nem csak mi, hanem konkrétan az alattuk, mellettük és felettük lakók, azaz nyolc lakásnyi ember.

Persze, semmi nem történt - sajnos, viszont azóta minket sem érdekel a gyerek altatási ideje vagy bármi - amit mellesleg nagyon kikér magának az anyuka :D

17# vagyok. 16-os. Az úgy más. :( Ez szomorú. Ez nyilván a gáz kategória. Az ilyentől én is kivagyok,mint anya.

Azonban van egy másik oldal is,ahol egy két embert az is zavar,ha egy újszülött sír. Vagy ha az ajtód előtt valaki kettőt tüsszent. Nekik nem való a tömb. Normál zajokra gondolok! Egyszer volt egy szomszédunk, hazavitték a picit, sírt minden hajnalba nyilván, mielőtt megetették, elaltatták,stb. Mi is felkeltünk mindig rá,de ez ilyen,tudtuk. Mi választottuk a tömböt akkor még és egyértelmű,hogy full csend sehol nem lesz. Erre valamelyik okos egysejtű kiordított nekik az erkélyről,hogy "hallgattassátok már el azt a hülye gyereket". Egy újszülöttnek... Nem is nekünk szólt,de legszívesebben átmentem volna és felrúgom az ilyet,de úgy,hogy repül. Ez már azért a másik véglet.:/ A másik... tömblakásba oda vissza kéne alkalmazkodni, én odafigyelek a másikra, cserébe ő is figyeljen. Mi pl. évekig hallgattuk a szar zenéket amiket üvöltve hallgattak,buliztak fiatalok. Soha nem szóltunk,pedig volt hogy éjszakai műszak után miattuk nem aludtam, vagy munka előtt mert reggelig okádtak, üvöltöttek 10-en... Ennek ellenére én még is odafigyelek rá,hogy ne zavarjam őket vagy a közös udvarba a lakókat,pedig leszarhatnám azok után,ahogy ők is leszarják,hogy üvöltöznek és 8.-ra altatom újra a gyereket 0 alvás után..ez az én gondom. De akkor fordítva miért is van elvárva az empátia? És írtam most nem arra gondolok,ahol tényleg rá is tesznek a szülők,meg bármit megtehetnek,azt én is lenézem.