Agglomerációba beköltözők sosem fognak beilleszkedni?

Lassan 3 éve vettem egy házat óriási telekkel. Felújítandó állapotú, szomszédban üres építési telek, másik szomszéd régi ház.

Régen itt tartottak lovakat, disznót, csirkét, szóval van egy nagy egybefüggő, telekhatárra épült gazdasági épület, itt áll már vagy 30 éve. Száraz, ideje kipofozni, tervben is van.

Nekem nem célom ennyi állatot tartani, de elnézve a mai árakat, kis költséggel lehet garázzsá alakítani, tárolót készíteni, raktárat, fedett bármit.. Nyilván ez nem prioritás, előbb a ház legyen felújítva.

Időközben a mellettem levő építési telket megvette egy vállalkozó, és 8 lakásos sorházat épített. Nagyjából mire kettőt pislogtam, lett 8 szomszédom (mindegyik telekdarabja merőleges az én telkemre).

Nagyon boldog voltam, hogy megtelik élettel az utca, elég kihalt volt, és jönnek kisgyerekes családok. Mi is azok leszünk hamarosan. Az én telkem 100 méter hosszú, ez nekik 8 részre van felosztva, tehát nagyon sűrű szomszédság.

A bonyodalmak ezután kezdődtek. :(

Az egyik szólt hogy potyog a vakolat a tárolóm hátáról, és ő ezt fotózgatja 4 hónapja (csak épp nem szólt), úgyhogy csináljam meg.

Persze, nem gond, bár nagyon meglepett hiszen semmi baja nem volt, köszi hogy szóltál. Terv az volt, hogy leverek minden laza részt, ami le tud esni, nehogy baleset legyen belőle, és feltakarítom a sittet a kertjében, ami keletkezik.

Igenám, de mikor hozzáláttunk, akkor vettük észre hogy legalább 1 méteres földfeltöltés van a tárolóm oldalában, szigetelés nélkül. Belül elhúztuk a bútorokat, a fal már másfél méterre felázott, folyt a falon a víz.. A pinceablakot is betemették, ott is bokáig állt a víz. Teljesen szabálytalan feltöltés, ami hónapokon át áztatta az épületemet.

Akkor hosszabb huzavona után mondtam neki hogy drágán vette az új házát, kérjen garanciális helyreállítást, mert ezzel tönkremegy az én tárolóm, és rá is dőlhet, én meg nem fogok felelősséget vállalni. Bátorítottam, hogy menjnen a pénze után, mindenben partner voltam, segítettem, végül tényleg visszajött a vállalkozó és úgyahogy de megcsinálta.

Mondtuk neki boldogan, hogy akkor ha már itt ilyen munkák vannak, szigetelés, drénlemez, stb, akkor most be is vakolnánk gyorsan és nem a csúnya vakolatot kellene néznie, feltételeztem örül majd ennek, de közölte hogy ha én a főépületet fogom szigetelni, akkor úgyis be kell újra engednie (telekhatáron van), úgyhogy egyben engedi megcsinálni.

Nekem erre most nyilván nincs pénzem, a leesett vakolatot viszont pótolni kell, szóval ez máris egy konfliktus.

Végül innen-onnan visszahallottam, hogy az összes új szomszédot zavarja az én melléképületem... Szar volt, de mindegy, kicsit átgondoltam, és rájöttem hogy ekkora nem kell. Elköltöttem két és fél milliót most arra, hogy egy részét lebontsák, mire az egyik új szomszéd kerítésének a végéből teljesen eltűnt a tároló.

Boldogan kérdeztem tőle, hogy örül-e hogy eltűnt onnan a fal ami a kertje végében volt, de vállat vonva annyit mondott hogy a többi még ott van (a többi szomszéd felé mutatott). Itt kicsit elgurult a gyógyszerem.

A pláne az egészben hogy kiderült, hogy ahelyett hogy engem felkerestek volna, már csoportosan kérdezték a polgármestert is, hogy mit lehet csinálni a melléképületemmel, mert beárnyékolja a kertjüket.

Rettenet szarul esik, én is új lakó vagyok, 3 perccel jöttem ide korábban mint ők, és attól még hogy nem vettem fel mindenféle csokot, én is öntöm a milliókat a házamra, csak kicsit lassan, mert nem hitelből teszem.

De eleve üres volt mellettem a telek, nem gondoltam hogy ennyire rohanni kell, hogy szépségversenyt nyerjen a telkem.

Polgármester nyilván mondta hogy az már itt állt amikor idejöttek, de most totál közutálat tárgya vagyok, lassan köszönni nem fog nekem seni az utcában.

Egyszerűen nem bírom, nem tudom megérteni, hogy miért költözik bárki is falura, aki ennyire távolságtartó, rideg, hideg? Egymással is már kezdenek összeveszegetni, már utálok végigmenni az utcán.

Amennyire örültem nekik, most annyira utálom az egész szitut. Én falun nőttem fel, 16 évig éltem budapesten, alig vártam hogy visszaköltözzek, és jó közösség alakuljon ki, de ez kezd átcsapni rémálomba.