Ausztráliában hogyan tudnak úgy élni az emberek, hogy folyton életveszélyben vannak minden nap egész életükben?

Van egy barátom, allergiás a darázscsípésre, és hord magánál egy kis eszközt, ami valami nyugtató anyagot juttat a szervezetébe. Megmutatta, elmondta, hogy ha megcsípné egy darázs, mikor együtt strandolunk/sütögetünk/túrázunk, és olyan rosszul lenne, hogy nem tud magán segíteni, akkor kiveszem a táskájából, hozzányomom a bőréhez, megnyomom a gombot, és hívom a mentőket.

Gondolom, így. Fel vannak készülve.

Plusz mindannyian állandó életveszélyben élkünk itthon is. Engem sodortak már el, mikor a boltba indultam biciklivel, szúrtak le, mikor munkából sétáltam haza, és állítottam kést a csuklómba, mikor otthon, egyedül, főzés közben megcsúszott a kezemben. Néha eszembe jut, hogy lehet, hogy a mai nap az utolsó, lehet, hogy hazafelé belémjön egy részeg sofőr, és kampec. Lehet, hogy átharapja a torkom egy kiszökött kutya, lehet, hogy leszúrnak egy szál cigiért. Mégsem lehet ezzel a tudattal élni, ezért a gondolataim 99%-a normális gondolatokból áll, tervekből, mit csinálok a következő szabadnapon, hova megyünk nyaralni, be kéne iratkozni arra a nyelvtanfolyamra, lesz-e folytatás a múlt heti randipartnerrel, ilyesmi. Csak nagyon kis részben jut az eszembe, hogy bármikor meghalhatok, de azért néha eszembe jut. És az az alapvetés, hogy majd én megélem a következő napot. A középkori ember nem értett a csillagászathoz (az átlagember), ezért nem volt biztos benne, hogy a Nap holnap is felkel. De azért általában őszintén remélte, hogy így lesz, hiszen eddig is így volt.

az állatok legnagyobb része nem bszogat, ha nem bántod. nem kell hülyegyerek módjára viselkedni és nem lesz semmi baj.

mondjuk a felsoroltak éppen viszonylag kevésbé problémásak, megmar, beadják az ellenanyagot, tovább élsz.

ha eltöri a gerinced egy kenguru, az már súlyosabb, de ezt egy kölykét féltő tehén is megteszi ha bemászkálsz a legelőjükre, és megint miért? mert hülye voltál.