Szerintetek nem sajnálnivalóan-süle az az ember, aki nem megy külföldre, de megtehetné? Mi ennek a tudományos háttere?

Kedves 9-es Akkor ide írom és indoklom:

Amikor főiskolás voltam (közvetlenül rendszerváltás előtt), jöttek egy német cégtől toborozni, mint sváb, némi előnnyel indultam volna, de akkor (hibásan) úgy gondoltam, hogy előtte befejezem az iskolát. Nem kellett volna (közben megvolt a rendszerváltás és akkor már nem élt a lehetőség).

Mehettem volna Kanadába (Rokonok hívtak) Az akkori feleségem nem akart jönni, nem fogadtam el az invitációt, a feleségem pár hónap múlva elköltözött.

Elkezdtem intézni egy ausztrál kiköltözést. Addig húztam az időt, hogy betöltöttem a 45. évemet, így már nem fogadtak be. (Ha egyes papírokat előre leadok, akkor végig lehetett volna vinni)

Így visszatekintve, határozottan állítom, hogy a lehetőségek alkalmával okot kerestem, hogy ne kelljen költözni, pedig pontosan tudtam és most is tudom, hogy nekem még vénemberként sincs helyem ebben az országban. Valószínűleg máshol sem lenne, de talán ilyenkor vasárnap nem munka közben írnám a kommenteket.

#12

"Ha ennyire sok a nyomorúság idehaza, akkor senki ne mondja nekem, hogy a nyelv visszatartó erő."

Ja, mert nyelvtudás nélkül biztos sokra fogja vinni bárki is külföldön, ha itthon az anyanyelvén nem vitte egyről a kettőre!

Azon a nyelvi és szellemi szinten, amivel érdemes külföldre menni nincs nyomorúság!

"Általában az megy külföldre, aki tehetős, vagy meghívják, mert olyan a munkája."

Ez mondjuk simán nem igaz. Általánosságban inkább a tanulatlanok mennek, akiknek itthon legfeljebb a gyártósor lenne a maximum, de ahhoz nem fűlik a foguk. Persze vannak kivételek, de az a ritkább. Aki itthon jól él, az nem kívánkozik idegenbe.

És végül egy jótanács:

Ha külföldön élőnek adod ki magad, akkor ne azt írd, hogy "idehaza", hanem azt, hogy "odahaza" mert rögtön lebuksz!

"Szerintetek nem sajnálnivalóan-süle az az ember, aki nem megy külföldre, de megtehetné? Mi ennek a tudományos háttere?"

Én megosztom a saját történetemet, hogy én miért nem költöznék külföldre.

Természettudományi kutatóként szereztem az egyetemen doktori fokozatot, kutatóként elég sok nemzetközi konferencián vettem részt (főleg hallgatóként de alkalmanként előadóként is), így elég sok országot és kultúrát sikerült megismernem (20+) amik között voltak vonzó és kevésve vonzók is. Később az adattudomány felé fordultam és jelenleg is remote (home officeból) dolgozom egy svájci cégnek data scientistként, a cég telephelyére negyedévente utazom 1x (2 napra) közös negyedéves értékelőre, egyébként otthonról dolgozom.

Mind nyelvismeret, mind anyagiak terén megtehetném, hogy külföldön telepedjek le, azonban nekem többet ér, hogy Magyarországon a saját kertes házamban éljek, amit kedvem szerint alakítok, rendezek át és ráadásul gyönyörű, Duna-kanyarra panoránás kilátással rendelkezik (nem Budapesten élek, hanem az agglomerációban). Másfelől viszonylag sok barátom van a környéken akikkel heti rendszerességgel szervezünk különféle programot. Harmadrészt a szüleim is közel élnek hozzám, bármi baj esetén 20 perces autóúttal elérek hozzájuk. Negyedrészt Magyarország az infláció ellenére is kifejezetten olcsó ország (főleg a szolgáltatások tekintetében) nyugati fizetéshez viszonyítva.

Én ennek fényében, hogy Magyarországon kialakítottam egy számomra teljesen megfelelő életet, semmi szükségét nem érzem a költözésnek. Az egészségüggyel kapcsolatban az a meglátásom, hogy magyar állampolgárként is lehetősége nyílik az embernek Nyugat-Európai magánklinikai szolgáltatást igénybe venni (alapvetően nincsenek egészségügyi problémáim, de az eddigi tapasztalataim alapján én nem tudok rosszat mondani a magyar magánklinikákra). Az oktatással kapcsolatban: az ELTE és BME-nek igen fejlett nemzetközi tudományos kapcsolatrendszere van és igen jó oktatógárdája. Plusz az embernek lehetősége van külföldön is folytatni a tanulmányait, megtartva a rugalmasságot, hogy bármelyik egyetemre mehet amennyiben megfelel a felvételi elvárásnak, emiatt előre nem kell egy külföldi országba költözni.