Mi ilyenkor a jó viselkedés a szomszéddal és a kislánnyal szemben?

van egy szomszédom, aki a kis gyerekével van itthon. 3 házzal arrébb ide költözött a barátnője a 2 gyerekével. a nagyobbik gyerek, az én lányommal egy idős. minden reggel viszem a gyerekeimet iskolába autóval. kb fél éve megkérdezte a szomszéd, akivel jóba vagyok, hogy nem-e lenne probléma, hogy ha a barátnője lányát is vinnénk reggelente magunkkal, hogy ne kelljen buszoznia. mivel jó ötletnek tartottam, hátha össze barátkozik a kát lány, bele egyeztem, hogy persze. de szép lassan kiderült, hogy a szomszéd meg a barátnő ezt már lebeszélte, hogy én majd minden reggel viszem magammal az idegen kislányt is. szóval már fél éve minden reggel jön velünk a kislány, akinek a szüleivel soha nem találkoztam még. a gyerkőc jó fej, kedves és illedelmes. de mégis kicsit zavaró, hogy minden reggel ott ül velem és a két gyerekemmel a kocsiban és akár hogyan nézzük feszélyezve érezzük magunkat miatta. pedig tényleg nem vele van a baj. én soha nem engedném el a gyerekemet úgy valakivel minden nap, hogy sose láttam és beszéltem még vele. na mert náluk az van, azt se tudom ki az anyja, apja. a gyereket sajnálom, nem mondhatom neki, hogy figyelj mostmár menj busszal, mert a anyád annyit nem mondd, hogy hé te hülye, itt egy 1000es mert egy fél éve te viszed a lányom...ugyanoda viszem ahova az enyémeket, de azért jól esne, ha nem vennék természetesnek ezt a dolgot. mondom: egy köszönöm nem jött több mint egy fél éve...már nyári szünet előtt én vittem őt.

ti mit gondoltok erről? tényleg nem a kislánnyal van a baj. a szomszédomra haragszok kicsit, mert ő ezt így "eldöntötte és közölte velem"...bár akkor voltam hülye, hogy úgy reagáltam ahogy, és nem "kértem ki magamnak" :/ meg a gyerek szüleire, mert annyi sincs bennük, hogy egy rohadt ksözönöm-öt mondajanak, vagy bele szállnának az üzemanyagba...holott nem fogadnám el, csak a lelkemnek jól esne :/

mit gondoltok erről a dologról?