Aki nem bírja a társasházi zajokat de soha életében nem lesz pénze házba költözni annak az egyetlen megoldás a halál?

Mi van ha nincs pénze az embernek kertes házra mert cseszett tanulni gyerekkorában és örök minimálbérrabszolgaságra van ítélve gyárban/boltban/gyorsétteremben? Akkor igazából az ember döfje le magát, ha nem bírja a társasházi zajokat?

Minimálbérből nem lehet házra költeni. De havi nettó 200-ból sem, sőt egy átlag fizuból sem. Még ha egy normális munkát is dolgozna az ember, mondjuk egy callcenter, ami mondjuk fizet nettó 240-et, és bérelni akar egy házat (mert venni nyilván még a gazdag sem tud), akkor is basszus a bérlés havi 300-tól kezdődik.

Engem nem áldott meg a jóisten jó ésszel de legalább megáldott istenes lustasággal, ami nem ad erőt arra, hogy beüljek iskolapadba, hogy aztán havi nettó milkás fizum legyen.

Én teljesen belebolondulok hogy hallom a szomszédokat körülöttem. Amikor gyerekkoromban kertesházban laktam, soha nem irritált semmilyen zaj. Se fűnyíró, se flex, se kutyaugatás. De amióta idekényszerültem, minden nap az öngyilkosságon gondolkodom.