Miért érzek felnőttként késztetést arra hogy építsek egy erődöt paplanokból, székekből meg stb? nektek van ilyen érzésetek?

A késztetés bennem is megvan, de eddig nem valósítottam meg.

Gyerekkoromban imádtam ilyen bunkereket építeni, szóval elképzelhető hogy megcsinálom megint 😂

Sosem baj az ha van az emberben egy kicsi játékosság vagy gyerekesség, legalább nem unalmas az élet tőle:)

én 30 vagyok, és simán építek ilyet akár magamnak is ha nincs olyan akivel együtt csináljak ilyet, ebben a korban már minden "kortárs" túlnőtt rajtam és "felnőtt", hát úgy kell nekik, én maradok örök gyerek hihi :D De a legutóbbi barátnőm is olyan volt (26 évesen) hogy bebújt a takaró alá, és úgy csinált mint egy macska, és ha simogattam a fejét még dorombolt is ahahaha.

A mai napig nem merem este kinyitni a szemem amikor alszok, mert félek hogy egy szellem ott fog állni és bámulni rám, félek a villámlástól-dörgéstől, szeretem a Scooby doot, a fingás még mindig vicces, pedig a munkám elvileg olyan hogy full nagy felelősséggel jár meg magas fizetéssel de még ennek ellenére sem tudtam megkomolyodni :D

Hátrány: kb senki sincs aki hasonló mint én (mármint az ellenkező nemből), de már felkészültem rá hogy ha kell akkor egyedül élem végig ezt a vidám életet, inkább mint egy kolonccal vagy olyannal aki meg akar változtatni (mint a nők 99%-a) :D Habár... fura mód találkoztam már ilyen csajokkal, de épphogy nem tudták megugrani a lécet, ami igen nagy kár, mert én nem adom lejjebb >:|

De szerintem én csinálom jól, mert 1 pillanat nincs kb az életemben amikor rossz kedvem lenne, vagy depis lennék ,vagy unatkoznék, csak pozitív dolgok. Akkor kérdem én, nem ez lenne az élet értelme? Hogy élvezzük ?!?!

Hasonló helyzet az, hogy például imádom a vasúti terepasztalt. Valaha volt is.

De ma már nem megoldható, és furán is nézne ki mellettem.